Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308

nél nem találunk bizományi és váltóüzlet ágat : elsősorban a kézmű-, norinbergi és divatáru kereskedőknél, valamint a két nagy borkereskedőnél. A terményüzletnek (mely e nagy terménykereskedőknél majd minden esetben bizományi és váltóüzlettel egyben szerepel) ilyen funkciója a hazai, elsősorban nyilván agrárius tőkeképződés lehetőségeinek a bankok és általában a hitelintézetek számából következtethetőnél már akkor jóval szélesebb voltát sejteti. Jellemző hogy e funkciójuk a pesti terménykereskedőknek még 1873-ban is megvolt: ez esztendő pesti címjegyzékét tanulmányozva több terménykereskedővel banküzlet tulajdonosi minőségben is találkozunk. így bank- és terményüzlettel foglalkozik a háztulajdonosként 1200 frt adót fizető Franki Jakab, de a dohánykereskedő ßchossberger is foglalkozik a dohányon kívül banküzletekkel is, —ugyanúgy, mint a már említett Reusz Károly terménykereskedő, vagy a 650 frt jövedelmi adót fizető Brüll Henrik és fia terménykereskedő cég egyik jegyzője, Brüll Zsigmond. A számos, bizományi és váltóüzletekkel egyaránt foglalkozó kereskedő közül a fent felsorolt, tágabb értelemben vett nyersterménykereskedő szakmákból megemlítendő Muráthy Szilárd, 10 086 frt házbéradójával a város tizenkettedik virilistája, a már említett szúcsáru kereskedő Heidelberg — s mint a korabeli Budapest gazdasági életének egyik legjellegzetesebb alakja, az ekkor 3533 frt házbéradóval adózó Weisz Bernát Ferenc. Weisz (1800—1888), eredetileg terménynagykereskedő, ekkorra azonban a cégjegyzék szerint bank- és váltóüzlet-tulajdonos életútja a magyar polgári fejlődés egy sajátos típusát testesíti meg. A lugosi születésű német fiatalember 16 éves korában kereskedelmi pályára megy; 21 éves fejjel Szeged egyik előkelő cégében társ; négy év múlva már önállósul; 1838-ban Pestre teszi át cégét, és 1846-ban a pesti polgári kereskedelmi testület I. adóosztályában 25 frt adót fizet, egy sorban a város leggazdagabb kereskedőivel. Nem meglepő, ha Weisz végül is Kossuthtal kerül kapcsolatba: segítségére van a Kereskedelmi Társaság likvidálásában, de tagja lesz az Iparegyletnek is, majd vukovári vasút ügyében megindított pénzügyi tárgyalásokon képviseli Kossuth szempontjait. Kapcsolatait a pénzügyminiszter Kossuthtal még szorosabbra fűzi : Kossuth a pénzügyminisztériumban az V., főszámvevőségi osztály igazgatójává nevezi ki: e minőségében aktív részt vesz az első magyar bankjegyek kibocsátásában is. 1850 után Weisz egy időre visszahúzódik, de a Pester Lloydnak már egyik alapító tagja, 1861-ben és 1867-ben a főváros törvényhatósági bizottságának tagjává választják, mely tisztét haláláig megtartja. Weisz a kor egyik legtevékenyebb közéleti alakja gazdasági vonatkozásban, de más téren is. Egyik kezdeményezője a Kereskedelmi Akadémiának; elismert biztosítási szakember: a kötelező állami tűzkárbiztosítás gondolatának első felvetője és energikus képviselője; és, talán fiatalkori emlékei alapján, 1875 óta az iskolai takarékpénztárak eszméjének legbuzgóbb propagátora — mint ahogy egész várospolitikai működésére is a jó polgári gazda takarékossága nyomja rá bélyegét. De emellett egyik kezdeményezője a városi leányárvaháznak, sokat foglalkozik a városi vízvezeték ügyeivel és az ingyen Dunafürdő megteremtésével. Jellemző, hogy három lánya német könyvkereskedő családokba megy férjhez, egyikük a Brockhaus házba.

51 Anélkül, hogy terménykereskedő, vagy a terménykereskedelemből kinőtt virilistáink másirányú kapcsolatait itt tovább ismertetnők, máris elég világosan látszik, hogy e csoport a terménykereskedelmen már túlnyúlni igyekszik : olyan körülmény és tanulság ez, mely e csoport jelentőségét a város társadalmának és gazdaságának fejlődésében igen nagy mértékben emeli, és segít megérteni a 51 Weiszre: Gelléri i. m. (Magyar ipar. . .) 248 —250. L; Szinnyei i. m. XIV. k. Bpest. 1914. 1477 —1478. li.; reformkori működésére öycmrey Sándor: Az első kereskedelmirt. TBM XI. k. Bp. 1956. 227.1. 294