Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308

Alajos jelzi, aki — mint még Wurm pályáját ismertetve említettük — 1809-ben lett társ a Wurm és Schmidt-féle vaskereskedésben, és ugyanebben az évben pesti polgár is. Heinrich ebben az évben, mikor a franciák már megszállták Stájerországot ós Ausztriát, ós e tartományokkal mindenféle kereskedelmi kapcsolat megszűnt, hónapokig tartózkodott ott (nyilván az ugyancsak e címen nemességet kapott Wurm társaként) azért, hogy „életének és vagyonának nem csekély kockáztatásával" innen lássa el kórházi és hadi felszereléssel a Magyarországon állomásozó császári csapatokat. Emellett azonban egy ízben ,,az ellenséges őrjáratok gyűrűjén keresztül" a Magyarországtól ekkor már elvágott császári főhadiszállásról egy hivatalos levelet is átcsempészett a nádornak ós a választ is visszavitte rá. Talán így szerzett hadidicsőségének hatása alatt Heinriehet később a pesti polgárőrség adjutánsává is megválasztották, és itt már nyilván vagyonától is segítve, tagja lett a pesti választott községnek is. Testvére, Heinrieh Ferenc bajai gabonakereskedőként kezdte pályafutását (házassága az 1835-ben nemességet kapott Ettlinger Ferenc győri gabonakereskedő leányával nyilván üzleti kapcsolatokat is kifejezett), s mint ilyen 1820-ban a kincstár számára teljesített nagyszabású és jutányos árú gabonaszállításokat. Fenti érdemeik tekintetbe vételével 1827-ben mindketten magyar nemességet kaptak és (nyilván az ő esetükben is valamely kincstári tartozás kiegyenlítéseképpen) inseriptiót a Bács megyei ómoravicai uradalomra. Ferenc 1845-ben engedélyt kapott nevének Imrédyre történő megváltoztatására, a vasüzletet tovább vi vő Alajos azonban megmaradt a régi német családnévnél. Ezt viszik tovább azután gyermekei: a már pesti születésű, 1841-ben polgárjogot nyert Alajos és az 1845-ben polgárrá lett Ferenc. 1846-ban a pesti polgári kereskedelmi testületben nemes Heinrich Alajos az I. osztályban 25, nemes Heinrich Ferenc a VIII. osztályban 5,30 frt adót fizet. 1873-ra Heinrich Alajos 5296 frt összadójából csak 800 frt a jövedelmi adó, ugyanúgy mint ahogy házbéradó a már említett Heinrich Ferenc 1382 frt adója is. Alajos nevén ekkor a Dorottya utca 7., a Feldunasor 5. és a Szív utca 25. sz. alatti házak bérjövedelme adózik.

48 Hogy e két Heinrich, hogy viszonyul genealógiailag a város többi, Heinrich nevű virilistájához — így pld. a vízivárosi három, összesen 5100 frt adót fizető Heinrichhez (ez az ág fürdőbérlő orvosok családja: János a Ráczfürdőt, majd Trencsénteplicet bérli, s utódaik vállalkozásaikat még több fővárosi fürdőre is kiterjesztik majd) — egyelőre bizonytalan. Heinrichékkel egy házban, a Városháztér 2-ben van üzlete (Kőbányán pedig jelentős telekvagyona) Barkó Ferencnek, aki a boroszlói Sziléziai Cinkkohászati ós Bányászati Rt. budapesti képviselője : Ő két kis ház után 248 frt házbóradót, üzlete után pedig 291 frt jövedelemadót fizet ós valószínűleg azonos azzal a Barkoe Ferenc budai születésű kereskedővel, aki 1842 júliusában kapott polgárjogot, 1846— 47-ben pedig apesti polgári kereskedelmi testület VIII. osztályának 5,30 frt adót fizető tagja. Nem nagyobb a jövedelemadója a Biach testvéreknek sem (190 frt), igaz, hogy mindkét üzletük saját házukban van: Adolf és Sámuel üzlete az O utca 32-ben es Antalé sem messze: a Róvay utca 11-ben: házbéradójuk közel 7000 frt. Visitzky Ferencnek, az „Aranyhorgonyhoz" címzett vasüzlete a mai Rákóczi út végén, a 73. sz. alatt van: már ilyetén — nyilván a Rákos felől érkező falusiakra szabott — címevei is érzékeltetve a különbséget a belvárosi finomabb üzletekkel. Ő 203 frt adót fizet jövedelem, 250-et pedig házbér után. Jelentős vaskereskedés a már 1846 —47-ben ugyancsak a pesti kereskedelmi testület tagjaként, az V. adóosztályban 10 frt adót fizető Romeiser Ferenc Váci út 1. sz. alatti, tehát a pesti Vásártér peremén települt, nyilván ugyancsak vidéki, mégpedig elsősorban a Nyugati pályaudvar felől érkező vásárlóközönségre számító, az „Arany golyóhoz" címzett üzlete. Tulajdonosa 443 frt jövedelemi adót fizet; egy másik Romeiser viszont, akinek vaskereskedése a Majakovszkij ós Rumbach utca sarkán van, nem szerepel a virilisták jegyzékén. Hogy az üzlet nem mehetett rosszul, látszik abból, hogy Romeiser (felesége az alább ismertetendő másik nagy vaskereskedő család leánya, Forstinger Borbála) 1897-ben bátaszéki előnévvel fog magyar nemességet kapni. A cégjegyzék többi vaskereskedője ekkor még nem éri el a virilisták színvonalát: Gruber 48 A Heinrichekre : Kempelen: Magyar nemesi családok. V. k. Bp. 1913. 16 — 17. 1.; a nevét Imrédyre változtató ágra: uo. 186. 1. 19* 291