Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308

cég 628 frt jövedelmi adójával. Henrik társai (testvérei?), Zsigmond és Károly azonban 1873-ban kiváltak a cégből, és Kohner Adolf és Fiai címen új vállalkozást alapítottak. 1888ban már mindketten, valamint Kohner Ágoston gyapjúkereskedő, egyenként 818 frt adót fizetnek, Zsigmond és Károly emellett, egyenként 3385 frt adóval, a Szolnok megyei Besenyszögön is virilisták, az öreg Henrik pedig 2374 frt adóval a torontáli Valkányban virilista birtokos : ő a pesti virilisták között ekkor már elő sem fordul. A céget ezután a Budapesten maradt Adolf (1865 — 1937) fogja felfejleszteni: ós a másik ágból Alfréd és Jenő 1912-ben áganként külön-külön a bárói rangot is el fogják nyerni. A bőrrel ellentétben a kizárólagosan gyapjúkereskedést a virilisták között csak két cég képvisel: az Ehrenstein Wolf és társa cég 447 frt-nyi kizárólag jövedelemadójával, és a Hay M. L. (talán Mihály?) gyapjúkereskedő és háztulajdonos nevével jegyzett cég, 415 frt összadójából mindössze 133 frt jövedelmi adóval A Hay családból M. L.-en kívül az adójegyzék szerint — igaz, hogy a virilista határon alul —, még Hay Bernát (292 frt összeadóból 100 frt jövedelmi adóval) foglalkozik gyapjúval, emellett találkozunk még a 151 frt adót fizető Fülöppel és az 150 frt-ot fizető Ignáccal: a cégjegyzék szerint az előbbi bizományos és szállító, utóbbi terménykereskedő. 1888-ra a családból budapesti virilistaként egyedül Bernátot találjuk meg mint háztulajdonost (a lakjegyzék szerint azonban földbirtokosként) 712 frt adóösszeggel; Mihály viszont valóban mint abonyi birtokos Pest megye, fegyverneki birtokosként pedig Szolnok megye virilista jegyzékén is előfordul, előbbi esetben 343, utóbbival 664 frt adóval, de mindkét esetben budapesti lakhellyel. Az állatkereskedelemre térve: a cégjegyzék szerint lókereskedő, ám 1873-ban már csak Alpári Gyula utca 21., 24. és Béla utca 3. sz. alatti házaik után összesen kb. 12 500 frt-nyi házbéradót fizető két Brachfeldet: Arnoldot és Adolfot már említvén s csak éppen hozzájuk fűzvén a 909 frt összadóból 290 frt jövedelmi adót fizető, 1888-ban azonban már 503 frt-tal adózó Neubauer Mayer marhakereskedőt — megfelelően általában nagy számuknak —, a sertókereskedőket kell kiemelnünk. Sertéskereskedők a virilisták között is jelentős számban fordulnak elő : táblázatunk bizonysága szerint 7-en. Közülük Eigel Nándor háztulajdonos és sertéskereskedő tűnik a legjelentősebbnek: 3324 frt összadójából 1300 frt a jövedelemadó, a többi házbéradó, főleg az előkelő Városház tér 10. sz. alatti háza után. Bár lakása ezek szerint a Belvárosban van, a lakjegyzékben Kőbányán nyilvántartott Eigel Nándor nevű bérlő is nyilván vele azonos : kőbányai előfordulását a sertéskereskedelem itteni telephelyei is indokolják és az, hogy Eigelnek itt nagy saját ingatlanai is vannak: az ún „szállás" telkeken (tehát nyilván a sertósszállások környékén) a Pest-kőbányai vasútállomás melletti 204 — 207. sz., valamint a Gyömrői út és a szolnoki vasút közti szántókból a 86 — 87. sz. telekdarabok. Nem meglepő tehát, hogy ha Bigelt 1888-ban is mint (667 frt adót fizető) virilistát látjuk viszont. Nála valamivel nagyobb összadót fizet a gyulai származású, ide pedig a XVIII. sz. első felében Németországból bevándorolt családból származó, 1844-ben pesti polgárjogot nyert ugyancsak sertéskereskedő Geiszt Gáspár, ám adója Eigelónél nagyobb arányban házadó. Geiszt (1815 — 1875) kádármesterként kezdte Gyulán, majd Pestre jött és itt gyertyagyártással kísérletezett, később pedig átvette sertéshizlalással foglalkozó rokona Geiszt Ádám sertéseinek értékesítését. Ehhez rövidesen földbérleteket szerzett, majd saját birtokot Békés megyében: itt ló- és főleg juhtenyésztés folyt, állítólag..Petőfi öccsének, Istvánnak irányítása mellett. Mindez nem csekély jövedelmet jelentett: Geiszt fia, Gyula (1855 — 1903) már nyilván erre a vagyonra támaszkodva kapta meg 1885-ben Jálícs leányát, szerzett 1895-ben a szarvasi határban levő birtoka után csákói előnévvel nemességet, adta hozzá leányát Wekerle Sándor miniszterelnök később pénzügyminiszterré lett fiához, és szerzett másik leányának, Georginának egy Zichy grófot férjnek. Maga Geiszt Gáspár jó ízlésű ember volt : már a mai Budakeszi úton levő villájának is valószínűleg Pollack volt a mestere, de Kecskeméti utca 132. sz. alatti, a mai Kálvin tér sarkára nyíló, Budapest ostromakor elpusztult bérházát is jó építésszel, Ybl Miklóssal építtette. (E házban nyílt meg 1888ban a Báthory Kávéház : tulajdonosa Bajor Gizi édesapja volt és a kávéház feletti lakásban Vajda János lakott.) Ideszámítva még a Kerepesi út (Rákóczi út) 8. alatti nagy bérházát ós Üllői út 42. alatti ingatlanát, Geiszt 3663 frt házbéradót fizet, de emellett a lakjegyzék szerint 19 Tanulmányok Budapest múltjából 289