Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308
vagyona: a Király utca 23, 40, a Sas utca 1 és az Arany János utca 12 alatti házakból álló komplexus. A vagyon ekkorra már megoszlik Kunig József és három Kunig lány (egyik Türyné, a másik Stambachné) között: ám 1888-ra egyikük sem fordul elő a virilisták között. A vagyon alapja a csehországi születésű, 1828-ban polgárjogot nyert Kunig József a reformkorban nagyranőtt dohánykereskedése volt. 1841-ben Kunig és fia már a dohánygyártással is kísérletet tesznek, gyáruk 1845 —46-ban 82 munkással dolgozik, emellett egy molnár bedolgozójuk burnótlisztet őröl. Évi forgalmunk értéke 63 000 frt felett van. Ekkor szabályszerű gyári jogosítványt kérnek és kapnak, a gyárban egyúttal a karbantartást is saját munkásaikkal végeztetik el. A dohánymonopólium bevezetésével az állam ezt az üzemet is nyilván megváltotta : a tőke azonban nemcsak a házvagyon, hanem földbirtok felé is fordult : 1873-ban a címjegyzék Kunig Józsefet földbirtokosként említi, bár földbirtokának helyére nem utal. 43 A borkereskedők közül Jordán Alajos 23Ö0 frt összadójávai (melyből 400 frt a jövedelemadó) nyilvánvalóan szorosan kapcsolódik Jordán Károly bőrgyárához : egyetlen példájaként virilistáink között a bőrfeldolgozás és értékesítés egy családon belüli egyesülésére. Rajta kívül Mauthner Lipót (nyilván a későbbi nagy bőrgyáros dinasztia első generációjából) már (ül. ekkor még) kizárólag bőrkereskedéssel foglalkozik, 537 frt jövedelmi adót fizetve. A Flesch testvérek: Flesch Manó és Ignác bőrkereskedők (az előzőekben a terménykereskedőknél bemutatott — s végül is a Machlup-féle bőrgyárba betársuló — Flesch Mórral nyilván rokonságban) 1183 frt házbéradót fizetnek; bőrkereskedelmi tevékenységükre és ennek jövedelmére az adójegyzékben már a virilista határ alatt elhelyezkedő Flesch Ignác és testvére bőrkereskedő c. tételnél kimutatott 180 frt jövedelmi adó utal. Taub Salamon borkereskedőnél ugyancsak a háztulajdon dominál az adóalapban: 2470 frt adójából csak 136 frt a jövedelemadó (1888-ra már 3400 frt-tal adózó háztulajdonost látjuk viszont). Háztulajdonba fektetett tőkével találunk jegyzékünkön még két további kisebb bőrkereskedőt: Botter Jánost (a lakjegyzék szerint cipész, a cégjegyzék szerint bőrkereskedő s nem valószínű, hogy két különböző személyről lenne szó) és Tausk Henriket is : előbbi 801, utóbbi 412 frt összadóval elsősorban háztulajdonos. Házbéradójuk mellett jövedelmi adójuk Rotter esetén csak 134 frt, ill. Tausknál aránylag még nagyobb: 104 frt. Közülük a Rotter család a XVIII. sz. végétől úgylátszik két fázisban érkezett a fővárosba: Antal, eisenbergi származású szappanfőző 1799-ben, Ferenc, frankstadti szíjjártó mester 1831-ben lesz pesti polgár. A bőrkereskedők sorában külön említendő a Staffenberger család u . A családban 1742-től kezdve négy bőrös szerzett polgárjogot; az 1873-ban már csak 679 frt házbéradót fizető id. Staffenberger István borkereskedő 1846-ban a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület X. adóosztályában 3 frt 30 krajcárral adózik. Népszerű ember volt a polgárság előtt, mert nemcsak, hogy 1848 előtt városi szószólóként tevékenykedik, de tag az 1848 —49-es városi képviselőtestületben is, emellett azonban már 1849. augusztus 18-án tagja lesz a bevonuló császáriak által szervezett pesti gazdasági bizottmánynak, október 18-án pedig a katonaellátással foglalkozó városi bizottmányba is kinevezik, s még az 1850-ben összeállított községtanácsnak is tagja. S bár onnan nemsokára kiesik, 1858-ban már ismét községtanácsi tagként találkozunk vele: 1860. augusztus 14-én, tehát még az októberi diploma kihirdetése előtt, az ő javaslatára fogja kimondani a pesti tanács azt, hogy tárgyalási és jegyzőkönyvi nyelve a magyar, a német szöveg pedig csupán fordítás jellegű. Nem meglepő, ha 1861-ben, az 1848-as jogfolytonosság alapján összeülő pesti képviselő testületben ismét övé lesz a vezető szerep, amit az 1867-es lustrumban is megtart. 1873-ban Városház téri üzletét már fia vezeti, bár ő maga is még virilista 679 frt adóval. Halálával azonban (halála után a hálás város a Józsefvárosban utcával tiszteli meg emlékét) a család kihullik a város immár náluk nagyobb stílusú kereskedők által jellemzett vezetőrétegéből, ha fia — bár már csak 335 frt adó alapján — még 1888-ban is tagja a virilisek csoportjának. 43 Medetzre: Mérei i. m. 299 — 300. 1. — Fuchsra: Szávay Gyula: A magyar kamarai intézmény és a budapesti kamara története 1850 — 1925. Bp. 1927. 282. 1.; Sándor i. m. (Nagyipar) 72. 1.; Mérei i. m. 172. 1. — Kunigra: Mérei i. m. 299. 1. 44 Staffenbergerre : Fővárosi Lapok 1878. 41. sz. . 287
