Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308
vállalattal is próbálkoznak: a cég személyszállító hajókat vásárol és távolsági személyszállításra rendezkedik be. S ha ebben a DGT konkurrenciájával nem tud is versenyezni, {de a Pest és a Margitsziget közötti jól jövedelmező átkelési hajójárat bérletét továbbra is megtartja), teherhajókat és vontatókat továbbra is járat a Dunán. Eközben tovább növekszik gőzfavágójuk és faárugyáruk, s a profit egy része már korán ipari vállakózások részvényeibe is átmegy: 1866-ban Luczenbacher Pál az Első Magyar Gépgyár alapításában vesz részt. A cég tevékenységében azonban mindvégig az építőanyag-kereskedelem marad az alapvető, az építőfáó ós a kőanyagé, melyet a szobi kőbányából a hatvanas évek elején a Luczenbacherek saját hajói már évi 1500 köbölnyi mennyiségben szállítanak Pestre házak építéséhez és utak burkolásához, valamint a szobi és a négy kispesti téglagyár, melyek 1868-ban 5 millió téglát termelnek. Jellemző azonban, hogy a cégjegyzékben fakereskedőként már csak Luczenbacher János nevét találjuk (1571 frt házbéradóval); Pál nevével már a terménykereskedők között találkozunk, — legalábbis az adójegyzéken már így nevezi magát. De ugyanakkor a háztulajdon iránti igény is megfigyelhető nála: 1870-ben készül el a Géza utcában Luczenbacherné háromemeletes bérháza. 17 Es bár bővebb adatunk nincs róla, de a kamarai jelentésből tudjuk, hogy e legnagyobibakon kívül kisebb téglagyára volt nemcsak a Kempszki ós Steigenberger háztulajdonos cégnek (igaz, hogy 1811 frt összadójukból csak 177 frt a jövedelmi adó), hanem Kőbányán <dr. Vira va József ügyvédnek, a később még sokat szereplő várospolitikusnak (561 frt összadójából közel 400 frt a jövedelmi adó), Samuely Mózes, 992 frt összadóból 179 frt jövedelmi adót fizető terménykereskedőnek, valamint az 1873-ban még csak 231 frt jövedelmi adót fizető, 1888-ra azonban már egy angol gazdasági gépgyár képviselőjeként 850 frt adóval jelentős virilistává előlépett Kotzó Pál mérnökkel nyilván rokonságban álló (nővére?) Koczó Pauline-nak is. De építőanyag révén lesz Buda 23. virilistájává Holzspach András: •őt a budai adójegyzék olajgyárosnak mutatja be és 943 frt adót ró ki rá, a kamarai jelentésből azonban kiderül, hogy a nevével jegyzett cégnek Budapest-Újlakon kőbányája, tégla- és mészégetője is van. A kőbányában három felügyelő irányításával 82 kőfejtő ós 63 férfi, 35 női és 2 gyermek segédmunkás dolgozik. Ugyanezen munkásokat a tégla- és mészógetésnél is foglalkoztatták, de rajtuk kívül a cég téglagyárában és mészégetőjében két felügyelő irányításával 6 téglaégető, 26 agyagkészítő, 35 téglavetőnő, 40 férfi, 30 női ós 20 gyermek munkás is dolgozik, őket alkalmilag viszont a kőfejtésbe és kőbányászatba vonják be. Termelési adatokat a cég nem közöl a Kamarával.—Ugyanígy az agyagáruipar vezető pesti cége, az 1807-ben polgárjogot nyert, csehországi, Mühlhausen-i származású Prohászka Ferenc fazekas utódjának, Prohászka András és fiának 506 frt összadóból 153 frt jövedelmi adót fizető cége is (a Dob utca 19 alatt 60 munkással dolgozó, még 1802-ben alakított üzem évi 1200 egész, 1500 drb. kályhát gyárt) összefüggésben áll egy téglagyárral : Prohászka Ignác és Lisch aquincumi téglagyárával. Ennek termelési adatai ismeretlenek: ám 36 férfi ós 15 női munkása egy 12 lóerős tóglagyártó géppel a többi hasonló felszerelésű üzemhez viszonyítva évi mintegy 3 millió téglát termelhetett, 1875-ben azonban működését a gyár már szüneteltette. Ipari és kereskedelmi: építészi és vállalkozói tevékenység összefonódása az építőiparban — mint erre már Gregersen és Haas példája is utalt — legerőteljesebb a fakeresJcedelem és & fafeldolgozás vonatkozásában. Lord Sámuel és fiai 500 frt jövedelemadót fizető, cégjegyzék szerint fakereskedő cége szükségképpen fafeldolgozással is foglalkozik: cégének Duna-parti telepén 30 lóerős gőzgép hajtotta 6 fürésszel 52 munkás 300 000 öl törzsfát aprít fel. Lordnak azonban emellett — akárcsak Luczenbachernak Gödön — az olcsó vízi szállítás lehetőségét biztosító Nógrádverőcén téglagyára is volt, ahonnan évi 5 millió épület-, csatorna-, kövező-, és szegély téglát szállított Budapestre. 160 munkást és 12 hivatalnokot foglalkoztat: a termelés a hajdani Dräsche gyárból alakult rt. évi 46, és az ugyancsak rt. formájú 17 Luczenbacherre: Kempelen Béla: Családkönyv I. Bp. 1940. 103. 1.; Lederer i. m. 46 — 49., 242 — 245. 1; Érdy-re: Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. II. k. Bp.1893. 1413-1419. h. 267
