Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

Megnyugtató kritikája — budai káptalani vonatkozású XIII. század eleji folyamatos okieves anyag hiányában, de azért is mert eredetiben nem bírjuk — alig lehetséges. Azonban az (ó)budai királyi házra, következésképpen annak őreire, valamint az ispánok és prelátusok állandóan (O-)Budán tartózkodó szolgáira vonatkozó híradását — még azt a legrosszabb lehetőséget is feltételezve, hogy röviddel az első átírása (1274) előtt koholták — nem sokkal az 1212 utáni évre vagy évekre téve, anélkül, hogy vele ehelyütt tovább foglalkoznánk — elfogadhatjuk egyrészt azért, mert, mint erre még visszatérünk, a királyi ház (domus regia) emlegetése a XIII. század első két évtizedében igen gyakori, az olim határozószó pedig korszakunkban nagyon rövid, néha csupán fél évre terjedő időtartamot is jelezhet,

124 de különösen azért, mert a közelmúltban (1965 októberében) sikerült fellelnünk egy keltezetlen, Karácsonyi J. által az 1213 körüli időre, illetve 1213-ra datált eredeti, még kiadatlan és minden kétséget kizáróan hiteles oklevelet, amely II. András király (ó)budai curiájáról közvetlenül értesít. Doma (magán) oklevele ez.

125 Mivel fővárosunk kora középkori történetének egyik felbecsülhetetlenül értékes pillérét látjuk benne, úgy véljük, megérdemli, hogy e helyütt teljes szövegében is megörökítsük. Ez pedig a következő: Doma oklevele 1213-ból. — Die Urkunde von Doma aus dem Jahre 1213 In nomine sancte trinitatis et individue unitatis. Ego Doma tarn presentibus, quam posteris istis litterarum testimoniis intimare curavi, quia cum ad persolutionem dotis uxoris mee a iudice fuissem compulsus, pecuniam a comité Jula [ta]li conditionis forma interveniente mutuavi, ut ei totam terram meam de Rátolt cum nemore et uno molendino, cum duobus servis, Kuqin videlicet et Wassard, cum una vinea de Polosnuk et quatuor vinitoribus, quorum nomina hec sunt: pest, 1941. Tallózás Budapest és környéke múltjából. 1. 35 — 36., 39. és Magyarország középkori fővárosa. Századok 78 (1944) 222.] elveti. — Fügedi E. nem veszi figyelembe Salamon, Szentpétery (1. a 10. jegyzetet) és Gárdonyi kételyeit. [Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán. TBM. XIII (1959) 15., 25., 32. és 33.] 124 III. Ince pápa 1211. február 12-én írja: ,,. . .dietus rex olim. . . nobis supplicaverat", hogy a koronázás jogáról az esztergomi egyháznak privilégiumot adjon. (Mon. eccl. Strig. I. 199.) Ez pedig 1209. május 15-én történt. (Uo. I. 187.) — Még rövidebb (fél év) az „olim" időtartama 1203-ban, amikor ugyancsak III. Ince pápa május 5-én azt írja, hogy Imre király — „nobis intimasset" (uo. I. 166.), az intimatio pedig 1202. november 8-án történt. (Uo. I. 166., 1. jegyzet.) — „Röviddel ezelőtt" jelentéssel támasztható alá egy 1422. évi pápai oklevél olim-ja. Heilig K. : A középlatin filológia feladatai Magyarországon. Századok 68 (1934) 140. — Az 1212 u. oklevelet különben is egy eredetinek és valódinak az alapján dolgozhatták át később. 125 Veszprémi káptalan m. lt. Litterae Mancae nr. 1. — Felül az A —G betűkkel inter cidált, kissé sérült hártyán, pecsét nyoma nélkül. Első mondata scriptura longior-ral van írva. Valószínűleg Veszprémben írták. Az intercidálással való oklevélhitelesítésre von. olv. Kumorovitz L. B.: A középkori magyar magánjogi írásbeliség első korszaka. Századok 97(1963)24-27. 24