Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Szekeres József: Ganz Ábrahám életrajza, 1814-1867 = Biographie des Gründers der Ganz Werke Abraham Ganz 211-247

daru állt, mindegyik 200 mázsányi hordóképességgel. Minden műhelyben, de különösen az öntödében szellczőberendezés szolgálta a munkásck egészségvédelmét. Az állandó és alkalmi munkások száma meghaladta a 700 főt. Az üzem menete zavartalan volt, a megrendelések tömegét alig győzték teljesíteni.

86 így következett 1867. december 15-e szomorú és végzetes vasárnapja, életének utolsó napja. A család a Duna-parti ház díszes ebédlőjében ült, amikor Ganz váratlanul felállt és kiment. A lakás egy másik szobájában betegen fekvő nevelt leányát még megsimogatta s az udvari körfolyósóra rohant, majd az első emeletről levetette magát a ház udvarára.

87 Az újságok kivétel nélkül megemlékeztek haláláról, többnyire véletlen balesetnek állítva be a történteket. Az emberek között is megindult a találgatás. Sokan a vállalat gazdasági helyzetének megingásában, másck egy nagyobb megrendelés leszállításának havazás miatti késedelmében vélték az okát felfedezni. E feltevések azonban nem voltak megalapozottak, hiszen az üzem mobilitásához kétség nem fért s a hagyatéki eljárás során mintegy 2,5 millió aktív vagyonról volt szó. Minden valószínűség szerint a Ganz családban fellépő örökletes elmezavartól való félelem, súlyosbítva a hcsszú évek megfeszített munkája és izgalmai nyomán fellépő krónikus fejfájások és idegkimerülés kibírhatatlan szenvedéseivel, aláásták ellenálló erejét. Lelkében törés következett be. 1867. december 19-ón temették el a Kerepesi temetőben.

88 Végrendelete szerint Duna-parti házát és ingóságait feleségére, gyárát és más ingatlanait még élő svájci testvéreire hagyományozta, de mindenkiről megemlékezett: öntőmestereire, támogatóinak és barátainak gyermekeire jelentős összegeket hagyott. 64 keresztfiának — munkásai gyermekeinek — 200 forintokat adott és nem feledkezett meg a városi emberbaráti intézményekről sem. örököseinek utolsó akaratában meghagyta, hogy a gyár tisztviselőit és munkásait, fizetésük garantálásával, hagyják meg állásaikban. A technikai élet vezetői meglepetéssel állapították meg, hegy a kéregöntési eljárás titkáról említést sem tett, és valószínűnek tartották, hogy azt magával vitte sírjába. Feltevésüket erősen alátámasztotta az is, hogy a Ganz életében készült kerekeknek csupán fél százaléka használódott el a megadott 3—9 évi jótállási idő alatt, viszont a halála után gyártott kerekek öt százaléka érkezett vissza cserére az üzembe.

ÍQ Ganz Ábrahám, a magyar ipar egyik legjelentősebb üzemének megalapítója, a magyar ipartörténet XIX. századbeli nagyjainak egyik legrokonszenvesebb egyénisége. Halála után neve fennmaradt, tevékenységének jelentősége és egész életműve az egy évszázaddal később élő nemzedék előtt is ismert és nagyrabecsült. A magyar ipar kiváló gyártmányain feltüntetett neve fenntartja emlékezetét. Egy koraleli nekrológ szerint: „A test, amely annyit küzdött, fáradozott, odakünn pihen most már a sír hideg ölében. A szomorodott család nagy sírkövet állíttat az elköltözött sírja felé, de bármily szép lesz is az, legméltóbb sírköve azon vasöntöde az elhunytnak, melyet maga teremtett."

90 80 Az üzemleírás alapját a hagyatéki leltár képezte. F. L. Pesti törvényszék Hagyatéki iratok II. 1492/1867. 87 Füzessy i. m. 36. 1. 88 Fővárosi Lapok 1867. dec. 19. 89 O. L. Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium iratai 9. (1737) 1870. 90 Magyarország és a Nagyvilág 1868. jan. 244