Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

kapcsolatos különféle témákról folytatott beszélgetés során elébevágtak kíváncsiságomnak. Jóindulatuk megszerzésére egyetlen jogcímem volt — hogy orosz vagyok. „Ismeretlenek vagyunk Európában — mondotta az egyik — mivel a mi hazánkat vadnak és kulturálatlannak festik le ; elhitetik, hogy nálunk nincs semmi figyelemreméltó, hogy sem népünk, sem intézményeink nem szolgálnak rá az érdeklődésre — sőt megnehezítik még a Magyarországra utazni óhajtók útlevélkérelmeinek elintézését is. Mi szigorúan ragaszkodunk őseinktől örökölt alkotmányunkhoz; nem tűrjük el, hogy azt a legkevésbé is megváltoztassák; nem járulunk hozzá kivételekhez, minthogy egyik kivétel a másikat hozza maga után és akkor jogaink elenyésznek. Azt kívánjuk, hogy kéréssel forduljanak hozzánk, de nem tűrjük el, hogy parancsolgassanak nekünk. II. József egy ízben utat akart építtetni egyik megyénkben és leírt a megye rendjeihez s ebben kifejtette, hogy milyen előnyök származnának az út megépítéséből a földművelésre és a kereskedelemre. Leiratát ezekkel a szavakkal fejezte be: „Látniuk kell, mennyire szükséges az út megépítése". „Hogyan?" kiáltottak fel a rendek, „mi csak azt csináljuk, amit mi csinálni akarunk és nem akarjuk megépíteni az új utat, mivel nem vagyunk kötelesek arra". Sok magyar méltóság, jóllehet felismerte a József által javasolt út hasznosságát, mégsem adta szavazatát az út megépítésére, mondván : „ha mi példát mutatunk erre, azt fogják gondolni, hogy megvesztegettek bennünket!". K. tábornok, az egyik legokosabb osztrák generális, amikor meghallotta beszélgetésünk tárgyát, odalépett hozzám és azt súgta a fülembe: „Való igaz, hogy a magyar rendek a bécsi udvar valamennyi javaslatára először nemmel válaszolnak, de végül is mindig teljesítik az udvar követeléseit. Inkább az alkotmány betűjéhez, semmint szelleméhez ragaszkodnak. így például 1809-ben megengedték, hogy az osztrák hadsereg Magyarországon állomásozzon és magukra vették a hadsereg élelmezését. Ehhez képest Magyarországra érkezett Koller tábornok, hogy letárgyalja a magyar kormányzattal a katonai kórházak ügyét, ám azt a választ kapta, hogy a magyarok élelmezik ugyan a hadsereget, de betegekről nem volt szó s ezért a kórházak ügye nem tartozik reájuk. De nem volt nehéz bebizonyítani, hogy álláspontjuk nem egyéb szofizmánál. Még ugyanebben az évben megállapodás jött létre velük aziránt, hogy a háború tartamára szállást biztosítsanak minden osztrák katonai hivatalnok részére. A magyarok teljesítették a megállapodást, egészen a háború befejezéséig ; de a hadműveletek befejezésekor, amikor a seregek kivonása megkezdődött, megtagadták a további beszállásolást azzal, hogy a megállapodás érvénye lejárt." Tizenötödikén meghívtak bennünket a Duna közepén fekvő úgynevezett Margitszigetre. Az egész udvar frakkot Öltött és mi — az egybegyülekezett nép kendőlobogtatásától kísérve — útnak keltünk. Sokáig sétáltunk a szigeten létesített angol kertben és még sétáltunk volna, amikor azt közölték velünk, hogy előttünk fogják leszedni a szőlőt. Ebben a pillanatban a Magyarországban honos nemzetek gyönyörű viseletébe öltözött fiatal férfiak és nők — szám szerint ötven pár — jelent meg. Követtük őket a.kertbe, ahol a párok szétoszlottak, népdalokat énekeltek és lemetszették a szőlőfürtöket. Majd bemutatták, hogy mi módon készítik a bort ; beléptünk a tiszteletünkre emelt házba és az erkélyről láthattuk a szőlőszedésről érkező, parasztnak öltöztetett emberek visszatérését. Megkezdődött a népi tánc, melynek befejezése után virágzóan fiatal leánykák virágfüzérrel díszített nagy kosarat hoztak, tele szőlővel és egyikük felköszöntötte uralkodónkat. Ezt követőleg az erkéllyel szemben levő fasor felől kilépett húsz kisfiú és húsz kisleány, mind huszáröltözetben, akik nagy fontoskodva lejtették a magyar táncot, majd balettet mutattak be. Ezután a parthoz sétáltunk; az átkelésünkre szolgáló hajókat a szövetséges hatalmak zászlai díszítették. Csodálatos őszi időjárás kedvezett kirándulásunknak, mellyel mindenki a legnagyobb mértékben elégedett volt. Egyetlen európai udvarban sem értenek any199