Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Bácskai Vera: Pénz- és áruhitel Pesten a XVIII. század második felében = Geld- und Warenkredit in Pest in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts 161-185

forintos hagyatékából házát 17 000 forintra becsülték, ezen kívül négy szőlője is volt, így ingatlanainak értéke meghaladta a 20 000 forintot, s ezen túl több mint 8000 forint készpénzt, és csaknem 50 000 forint értékű kötelezvényt hagyott hátra.

13 Bell János paszományos özvegye is hitelügyletekben kamatoztatta a férjéről rámaradt vagyont. Nagyobb összegeket is kihelyezett: 1776-ban egyösszegben 2600,1777-ben 4000,1778-ban 3700 forint kölcsönt adott. Halála után vagyonának túlnyomó része — 22 880 forint — feküdt kötelezvényekben. Ingatlana nem volt, kinnlevőségein kívül csak jelentéktelen értékű ruhaneműt, edényt és egyéb háztartási felszerelést hagyott hátra.

14 A kereskedelmi tőkehiány ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a legnagyobb hitelezők sorában nem találunk kereskedőket — velük majd az adósok között lehet találkozni. Ez alól csupán néhány görög kereskedő volt kivétel, akik ugyan nem foglalkoztak rendszeresen tőkekihelyezéssel, de számos esetben segítették ki nagy összegekkel görög kereskedőtársaikat. A kereskedők özvegyei azonban szintén foglalkoztak kölcsönügyletekkel. Tausch György Ádám özvegye pl. 1775-ben két hitelügylet során összesen 9000 forint tőkét folyósított. Halála után 12 611 forint behajtatlan követelését tartották számon.

15 A kereskedőcsaládból származó Scopek Gáspár, aki a betáblázási jegyzőkönyvek szerint is a város főbb hitelezői közé tartozott, az 1790-ben kelt hagyatéki leltár szerint két, összesen 3500 forint értékű házat, csekély készpénzt és némi ingóvagyon mellett 10 000 forint kinnlevőséget hagyott hátra.

16 A város legnagyobb hitelezőinek névsora tehát módosítja a polgárok tőkeerejéről alkotott korábbi képet. Kétségtelen, hogy a polgárok zöme, s elsősorban az iparosok kevés tőkével rendelkeztek. A szegény és középrétegek hitelügyletei inkább véletlenszerűek voltak : atyafiaikat, iparostársaikat segítették ki többnyire kisebb összegekkel. E rendszertelen, véletlenszerű kölcsönöket azonban nem lehet tőkekihelyezésnek tekinteni. A jegyzőkönyvekből viszont az is kiviláglik, hogy számos olyan volt közöttük, aki — pesti méretekben — jelentős pénztőkével rendelkezett. S jó néhányan e tőkét már nem ingatlanba fektették, hanem hitelügyletekben kamatoztatták, s ez egyeseknek — főleg az özvegyasszonyoknak — fontos jövedelemforrást jelentett. A hagyatéki leltárak értékes adatokat tartalmaznak a vagyon, s ezen belül a készpénz-vagyon megoszlásáról, valamint a tőkekihelyezésnek, mint jövedelemforrásnak elterjedéséről a különböző foglalkozásbeli kategóriákon belül. Az 1771 és 1790 között felvett leltárak szerint az ez idő alatt elhalt polgárok 69%-nak Összes vagyona nem haladta meg az 5000 forintot, 7%-é 5000—10 000 forint között mozgott, s mindössze 2,25% vagyona haladta meg az 50 000 forintot. A különböző foglalkozásbeli kategóriák százalékos vagyonmegoszlása a következőképp alakult: 13 FL. PL. Int, a. a. 7890. 14 PL. PL. Test. a. a. 1262. 15 FL. PL. Test. a. a. 1063. 16 FL. PL. Int. a. m. 248. 169