Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Bácskai Vera: Pénz- és áruhitel Pesten a XVIII. század második felében = Geld- und Warenkredit in Pest in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts 161-185

BÁCSKAI VERA PÉNZ- ÉS ÁRUHITEL PESTEN A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A várostörténeti kutatások során eddig eléggé elhanyagolták a polgárság tőkeerejének és tőkeigényének vizsgálatát. A forrásanyag e szemponttól vezérelt feltárását és feldolgozását néhány kiemelkedő szerepű polgár — manufaktúraalapító, nagykereskedő — vagyonának és tevékenységének ismertetése pótolta, mintegy a Habsburg-abszolutizmus hazánk ipari és kereskedelmi fejlődését gátló, sorvasztó gyarmati politikájának illusztrálásaként. E módszer jellemzi Gyömrei Sándor és Nagy István tanulmányait is,

1 melyek gazdag és sokrétű forrásanyagra támaszkodva mutatták be a pesti ipari és kereskedelmi vállalkozások nehézségeit és küzdelmeit. Rövid életük, gyors bukásuk, s többnyire jelentéktelen méreteik legfőbb okát a polgárság tőkeszegénységében látták. Kétségtelen, hogy az osztrák ipar- és vámpolitika az egész országban rendkívül szűk keretek közé szorította a tőkefelhalmozást, azonban — adatokkal bizonyíthatóan — e kedvezőtlen körülmények között is, bár kínos lassúsággal, szegényes móretekben, de gyűlt a pénztőke a polgárság kezén. Ez a pénztőke jelentéktelen volt ugyan a nyugati polgárságéhoz viszonyítva, azonban eredete, befektetésének módja, gyümölcsöztetósének formája nem lehet érdektelen. A magyarországi polgárság tőkeviszonyainak vizsgalata során különös figyelmet érdemelnek a pesti polgárok tőkeviszonyai, hiszen e város éppen e korszakban emelkedett az ország kereskedelmi központjává, s hatással lehetett az egész ország gazdasági életére is. Tehát bármennyire jellemzőnek látszik — az országos fejlődés szempontjából — az egyes pesti manufaktúra-tulajdonosok vagy kereskedők pályája, ez csak a pesti polgárság egy rétegének, kiemelkedő, kivételes csoportjának útjára vet fényt, s emellett szükséges elvégezni a polgárság általános vagyoni helyzetének, tőkeerejének és tőkeigényének szélesebb körű vizsgalatát is. E tanulmányban vizsgálatainkat két nagy forráscsoportra korlátoztuk: a korábbi kutatók által is szórványosan használt és idézett, de rendszeresen még fel nem dolgozott hagyatéki leltárakra,

2 és a hitelviszonyokról átfogó képet nyújtó, az eddigi kutatások során szinte teljesen mellőzött betáblázási jegyzőkönyvekre.3 1 Gyömrei S.: Budapest gazdaságtörténete a manufaktúra korszakban. Kandidátusi értekezés. — Uő. A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig. Tanulmányok Budapest Múltjából (a továbbiakban TBM) XII. (1957). 197 — 278. 1. — Nagy I.: A manufaktúra ipar kialakulása Pest-Budán. TBM. XIV. (1961). 285-340. 1. 2 Fővárosi Levéltár. Pest város levéltára. (A továbbiakban FL. PL.) Testamenta et Inventaria (a továbbiakban Test.) 3 FL. PL. Betáblázási jegyzőkönyvek. Forrásértékükre a XIX. századi gazdaságtörténeti kutatásokkal kapcsolatban már Ungár László is felhívta a figyelmet. (Szempontok a magyar polgári osztály kialakulásának vizsgálatához. Századok. 1942. 306 — 328.1.) 11 Tanulmányok Budapest múltjából 161