Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

ugyan, hogy a soroksári határ szűk — ezért kell a pusztákat bérelniök — földje sovány, homokos és salétromos, meg erdő sincs, de e hátrányokkal szemben sok előnyös tényezőre mutattak rá : alkalmuk van a Dunán fel és lemenő kereskedőktől a szükséges árukat megvenni és terményeiket nekik eladni ; eladásra szánt terményeiket vízen szállíthatják be az ötnegyed órányira levő Pestre és Budára: szőlőhegyük is van s egyeseknek közülük malmaik vannak a Dunán. Megemlítették a földesúr részéről adott különböző kedvezményeket is, pl. azt, hogy az 1767-évi robotból 123 nap igás robotot elengedett nekik, az évi 4 vásár fele jövedelmét átengedte nekik, 3 évvel azelőtt pedig, mikor rossz termés volt, 2049 pozsonyi mérő gabonát adott nekik kölcsön az újig.

94 Egy év múlva mégis összeütközés történt a helység lakossága és az uraság között. 1769. június 27-én Czimerman Jakab, Volff Antal, Peringer Péter, Bergman József és Schenk (máskép Istók) Kristóf, meg Pazman János soroksári jobbágyok (kovácsok és kőművesek,) meg száz másik kézműves nem ment ki Kakucs pusztára, ahol az inspektor utasítására három napot kellett volna kaszálniok. (A hat jobbágy később ezt azzal indokolta, hogy nagy dologidő volt s ezért nem mentek, hanem nyolc napi haladékot kértek.

95 JNTolli József, a gödöllői uradalom • inspektora viszont abban látta a robotmegtagadás okát, hogy éppen akkor dolgoztak az urbáriumok készítésén s emiatt a soroksári „korifeusok" azt képzelték, hogy minden robottól mentesek lesznek.)

90 Nem mentek el az úriszék elé sem, mikor megidézték őket, hanem másik négy küldöttet küldtek oda. Több ízben összejövetelt tartottak az iskolában éjjel is, ott több mint kétszázan összegyűltek s nevük aláírásával, meg kézfogással elkötelezték magukat, hogy mindannyian egyért s egy mindannyiért ellenáll. Elhatározták, hogy a megidézett öt, illetve száz személy nem megy el az úriszékre, sőt ha a földesúr a rendelete meg nem tartása, a kaszálás megtagadása és az úriszóken való meg nem jelenés miatt nagyobb erővel akarja eljárni, utolsó csepp vérükig védik magukat s akik elmennek robotolni Kakucsra, azoknak letörik a lábát. Pénzt is gyűjtöttek egymás közt a megyéhez vagy Bécsbe küldendő megbízottaik költségeinek fedezésére. Ellenállásuk azonban hamar összeomlott, húsz személyt a megye börtönébe vetettek s az úriszék súlyos ítéletet hozott ellenük. A hat felbujtót kitiltotta a gödöllői uradalom területéről s 25 botütést szabott ki rájuk. Ezeknek házukat és szőlejüket el kellett adniok s távozniok kellett Soroksárról. Hat másik jobbágyot 60 botütésre, hatot pedig 40 és tizet 20 botütésre ítélt az úriszék. Egy lakatost idős kora miatt nem botütéssel, hanem 14 napi börtönnel sújtott; azokat a jobbágyokat pedig, akiknek Kakucsra kellett volna menniök kaszálni, meg a többieket, akik részt vettek az „összeesküvésben", a kaszálásra felfogadott emberek bérének; 120 forintnak a megtérítésére kötelezte az úriszék; az összegyűjtött pénznek pedig hadiadóra való fordítását rendelte el.

97 Ezt az ítéletet végre is hajtották, anélkül, hogy a fennálló rendelkezéseknek megfelelően a megye felülvizsgálta volna s felterjesztette volna jóváhagyásra a helytartótanácshoz. (Csak Pazman János menekült meg a rá váró 25 botütéstől, mert megszökött.) Mikor az uradalomból kitiltottak az uralkodóhoz kérvényt küldtek s ő elrendelte, hogy a megye vizsgálja ki az ügyet, akkor is csupán az úriszéki jegyzőkönyvet, meg Nolli József inspektor nyilatkozatát küldte fel a megye a helytartótanácshoz s kísérő levelében a földesúr mellett, a renitens jobbágyok ellen foglalt állást.

98 A helytartótanács úrbéri bizottsága úgy vélte, 94 Uo. Fassiones ad 9 puncta. 95 Uo. Acta urb. com. Pestiensis 1770. december 10 és 1771. szeptember 23. 96 TJo. 1771. január 9. 97 Uo. 1772. február 10. 98 Uo. 1772. január 9. 152