Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

A városra nehezedő összes teher ezek szerint nem több, mint a régi szerződés alapján volt, sőt kevesebb annál. Ha tekintetbe vesszük még azt is, hogy a tiltott pontokba ütköző illetékek szedése is megszűnt 1773-mal s ez évente kb. 600 forintos megtakarítást jelentett a városnak, első pillanatra érthetetlennek tűnhet, miért küzdött körömszakadtáig a választott község a régi szerződés megújításáért és az új szerződés ellen. Jobban megnézve azonban az egyes tételeket, figyelemre méltó eltolódásokat veszünk észre az összterhen belül az egyes tételek közt. A legnagyobb eltolódást kétségkívül a robotnál és a cenzusnál tapasztaljuk. A robot megváltására régen mindössze 340 forintot fizettek ; ezenkívül a szerződés értelmében borszállítást végeztek a földesúr számára a pincéből a Dunához, illetve a földesúri bormérésekhez. (Sőt mint láttuk, régi szokás szerint még a borszállításon felül is teljesítettek robotot szüretkor és asztagrakáskor.) Most viszont sokkal magasabb összegre: 1761 forint 50 krajcárra rúg az Óbudára háruló robotkötelezettség pénzben kifejezett értéke. A megváltási kulcs — egy nap igásrobotért 20 krajcár és egy nap kézirobotért 10 krajcár — ellen a város nem tett észrevételt; ez szokásos volt. Ellenben joggal szokatlannak találhatta azt, hogy a korábbi, a lakosok számával kapcsolatba nem hozott egyösszegű megváltás helyett most kiszámították az urbárium előírásai szerinti robotkötelezettséget s ráadásul ennek egy részét természetben kívánták tőlük oly módon, hogy a 40 nap igásrobotot a telkes jobbágyok, az 1000 nap kézirobotot pedig a házas zsellérek között kellett szétosztani.

46 De még egy meggondolás merül itt fel: vajon hogyan oszlott meg a teljes robotteher a lakosok egyes rétegei között? Hogy a régi szerződés szerinti 340 forintot miként osztotta ki a város a lakosokra, nem tudjuk, de feltételezhető, hogy arányosan, vagyis a telkes gazdák többet, a zsellérek kevesebbet fizettek a robotmegváltásba. Most viszont a telkes gazdákra, minthogy .1/8 telkük volt, fejenként évi 13 nap kézirobot vagy 6 1/2 nap igásrobot (pénzben számítva 2 forint 10 krajcár), a házas zsellérekre évi 18 nap kézirobot (pénzben 3 forint), a hazátlan zsellérekre pedig évi 12 nap kézirobot (pénzben 2 forint) esett! A másik nagy eltolódás a cenzusnál mutatkozik: ez igen lényeges mértékben csökkent. A csökkenés azonban különböző mértékben volt előnyös az egyes rétegekre. A telkes jobbágyok cenzusterhe évi 8 — 8 forinttal, a házas zselléreké 3 — 3 forinttal, a hazátlan zselléreké pedig 4—4 forinttal lett kevesebb. így már érthető, hogy a választott község — amelyben bizonyára a zsellérek érdekei is képviselethez jutottak — előnytelenebbnek ítélte az új szerződést a réginél. Megakadályozni mégsem tudta azonban a szerződós bevezetését s ezért megkísérelte, hogy más úton, a földesúri hatalom alól való felszabadulással érjen el eredményt. A városban még élénken élt az emléke annak a hosszas és költséges kérvényezésnek, amelyet Óbuda a török uralom megszűnése utáni időkben folytatott a szabad királyi városi rangért — eredménytelenül. Most tehát úgy próbálták elérni a felszabadítást, hogy Óbudának Budával való egyesítését (Budába való bekebelezését) kérték az uralkodótól. Ezúttal sem teljesült a kívánságuk: Mária Terézia 1776. augusztus 31-én a kamarával, majd szeptember 23-án a helytartótanáccsal is közölte, hogy nem valósítja meg az egyesítést. Az óbudai lakosok legfőbb panaszának enyhítésére azonban megengedte nekik a teljes robotmennyiség pénzbeli megváltását.

47 Mikor ezt a rendeletet a helytartótanács utasítására november 29-én Pest megye kiküldött szolgabírái ismertették az óbudaiakkal, azok még nem akartak nyilatkozni, várták kiküldötteik vissza46 Uo. 1774. M>6. 47 Uo. 1776. X° 8 pos. 7. 138