Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

Ezek a számok is azt a helyzetet mutatják, amit a megye már az úrbérrendezésnek Pest megyében való megindításakor leírt Óbuda jellemzésére: kis földterület, csekély mezőgazdaság, a lakosok szőlőikből, kereskedésből és iparból élnek.

35 Vagy ahogyan az óbudai lakosok maguk vallották a 9 kérdőpontra adott válaszukban: maleficium (vagyis káros tényező) az, hogy szűk a határ, marhát nem tarthatnak, erdejük nincs, a tűzi- és épületfát készpénzen kell venniök. Beneficium (előnyös tényező) viszont az, hogy „ezen városnak maga határában vagyon notabilis szőllő hegye és az ide való termés feő borok közé vármegyében számláltatik, abbul kiváltképpen ilelmeket táplályák, hogy minden esztendőben ottan termett boraikat pénzé tehetik" valamint az, hogy „Buda várossának tövibe laknak, és szolgálattyok által mindennapi pénzkeresésibe alkalmatosságok vagyon".

36 Az egésztelekhez az összeírás szerint 24 hold szántó és 12 szekeres rét járt, tehát a nyolcadtelkeseknek 3 hold szántó és másfél szekeres rét. (Ez kb. megfelelt a lakosok bevallásában leírt helyzetnek.) Az úrbéri összeírás elkészülte után májusban Koller János József kamarai tanácsos leutazott az óbudai uradalomba, hogy tárgyalásokat folytasson Óbudával s az uradalom egyéb helységeivel a szerződéskötésről. Az új szerződéstervezetnek, amelyet a május 29-én és június 4-én a szerződés ügyében tartott úriszéken Koller a város elé terjesztett, nem a régi szerződés, hanem az úrbéri összeírás szolgált alapul. Az összeírás adatait felhasználva kimutatták, hogy a Mária Terézia-féle urbárium rendelkezései értelmében a következő kötelezettségek hárulnak Óbudára: Robot: a 228 telkes jobbágynak a 29 1/2 telek után évi 1514 1/2 nap igásrobotot, a 369 házas zsellérnek évi 6642 nap kézirobotot, a 75 hazátlan zsellérnek évi 900 nap kézirobotot kell végeznie. Cenzus: a 228 telkes jobbágynak és a 369 zsellérnek 1 — 1 forintot kell fizetnie; ez összesen 597 forint. Ajándék: egésztelkenként 48 krajcárral megváltva összesen 23 forint 18 krajcár és egy borjú megváltása 1 forint 3 krajcár. Kilenced: természetben a föld minden terméséből, továbbá bárányból, kecskéből és méhből.

37 Ezek figyelembevételével a .szerződésben a kamara arra akarta kötelezni Óbudát, hogy a 228 telkes jobbágy 1515 1/2 nap igásrobotjának megváltásaként (egy nap igásrobotot 20 krajcárral számítva) fizessen 504 forint 50 krajcárt, a 369 házas zsellér 6642 nap kézirobotjának megváltásaként (10 krajcárjával) 1107 forintot, a 75 hazátlan zsellér 900 nap kézirobotjának megváltásaként 150 forintot; a telkes jobbágyok és házas zsellérek cenzusa címén 597 forintot, ajándék címén összesen 24 forint 21 krajcárt; adjon kilencedet a föld minden terméséből, továbbá bárányból, kecskéből és méhből meg borból s a fonás megváltásaként (egy font fonását 9 krajcárra értékelve) fizessen 26 forint 6 krajcárt; fizessen ezenkívül 4 pálinkafőző üstért 8 forintot, 2 egész évi bormérésért 1500 forintot s végül az 1485 fertály szőlő után a 30—30 krajcárra mérsékelt hegy vámot vagy csőszpénzt, vagyis 742 forint 30 krajcárt. Összesen tehát 4660 forintot kellett volna Óbudának évente pénzben fizetnie, ezenkívül a terményekből, bárányból, kecskéből, méhből és a bortermésből kilencedet adnia. Hozzátették ehhez még azt is, hogy amennyiben a földesúrnak igás- vagy kézirobotra van szüksége, akkor a lakosok kötelesek ezt a megváltási áron, vagyis 20, illetve 10 krajcáros napi díjazásért elvégezni. A szerződéstervezetnek szigorúan az úrbéri szabályozás alapján való kidolgozása eltért Mária Terézia intencióitól. A királynő ugyanis nem kívánta, hogy 35 Uo. Acta urb. com. Pestiensis 1767. szeptember 30. 36 Uo. 1767. július 20. 37 Uo. 1772. szeptember 21. 134