Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

Péter vargalegényt meg azzal vádolták meg, hogy csavargó és kintornás, aki vendéglőkben és vásárokon keresi meg a kenyerét.

134 Mindezek a vádaskodások természetesen előbb-utóbb rágalmaknak bizonyultak, s a helytartótanácsot nem ingatták meg abban, hogy a folyamodók ügyeit kedvezően intézze el. A céhek és a városi tanács tehát egyre körmönfontabb kifogásokkal sem tudtak a helytartótanácsra hatni. Az egyre makacsabbá való ellenállással csak azt érték el, hogy a helytartótanács is egyre erősebb nyomást gyakorolt rájuk. Nem elégedett meg pusztán annak a a hangoztatásával, hogy a mesterek számát korlátozni nem lehet, mert az káros az ipar fejlődésére és a törvény szerint is tilos. Több esetben, mint pl. az ácsoknál, a szűrszabóknál, a csizmadiáknál, a fazekasoknál, akik Pest igényeinek az ellátására elegendő számban voltak, a helytartótanács azzal indokolta meg a felvételt elrendelő határozatot, hogy ezek a mesterségek nemcsak Pest, hanem a környék számára is dolgoznak, sőt a szűrszabók, fazekasok, csizmadiák távolabbi városok vásárain is el tudják adni árucikkeiket.

135 Nemegyszer nevetséges színben tüntette fel az egyes céhek kifogásait, mint pl. a kötélgyártókét, akik az igények tökéletes kielégítéséről adtak számot, holott a pesti hajósoknak Pozsonyban kellett a hajóköteleket beszerezni.

136 Kübling Simon könyvkötő felvételénél meg egyenesen türelmét vesztette, s felháborodva utasította vissza a városi tanács ama vélekedését, hogy a könyvkötők 30 év előtti létszámát 1760-ban is elegendőnek találta, holott Pesten azóta iskolákat, filozófiai stúdiumot létesítettek, s a kulturális élet is sokat fejlődött. Felháborodását még tetézte az, hogy a Pest városi tanács Zeinner szitakészítő szökésével kapcsolatban bírálta a helytartótanács „helytelen" politikáját a mesterek erőszakos felvétele terén.

137 A nem céhes iparosok (céhbe még nem tömörült mesterek) a céhekhez hasonló hevességgel tiltakoztak az új mester felvétele ellen. Még azokban a szakmákban is nagy volt az ellenállás, ahol csupán egy mester dolgozott, mint pl. az ónöntő, aranyhuzalkészítő és kútásó szakmáknál.

138 A kicsinyes kenyérféltest és önzést a legfeltűnőbb módon épp ezeknek az egyedül dolgozó mestereknek egyébként alig indokolható magatartása jelképezi. A városi tanács jóformán csak akkor nem tett semmi ellenvetést, amikor a városban egy szakma első mesterének felvételéről volt szó, mint pl. 1756-ban Ertzenberger Ferenc nyomdász, 1770-ben Haran Xavér mértani eszközöket gyártó mester felvételénél.

139 A helytartótanács Pest városában 1756—1780-ig úgyszólván majdnem minden mesterségért folyamodó ügyét kedvezően intézte el. Néhány esetben is csak azért hagyta jóvá a városi tanács elutasító javaslatát, mert a kérelmezők valóban nem rendelkeztek a mesterjoghoz szükséges feltételekkel (vándorlási évek, mesterév hiánya stb.). Arra vonatkozólag, hogy a helytartótanács a hatósági kényszerrel folytatott mesterfelvételek kapcsán túllőtt volna a célon, s feleslegesen szaporította volna a mesterek számát — Zeinner szitakészítőnek a városi tanács által nem egészen világosan értelmezett szökését kivéve —, nincsen adatunk. A céhek és a kézművesek makacs ellenállását csak az mentette némileg, hogy az ország középső részének elmaradott gazdasági viszonyai nem egy esetben nehézségeket okozhattak egyes mesterségek (csizmadiák, szűrszabók) áruinak eladása terén. Az állami ellenőrzés a céhek felett — Pest városának viszonyait véve figyelembe — a mesterfelvétel terén volt a leghatásosabb, a legnagyobb méretű s annak révén, hogy a pályázók majdnem mindegyike előtt megnyitotta a céhek kapuit, talán a legpozitívabban értékelhető. A helytartótanács hatásköre ezenkívül még a céhek egymás közötti viszályainak az elintézésére és a céhek vallásos kötelezettségeinek a szabályozására is kiterjedt. A céhek egymás közötti torzsalkodásaival kapcsolatos forrásanyag sok újat az eddig elmondottakhoz képest már nem tartalmaz. A torzsalkodások okait, az egyes visszaéléseket a helytartótanács 131 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. В. Fase. 23. No. 33. 135 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 10., 22., 50. 138 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 21. 137 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 2., 13. 138 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 17., 19., 27. 139 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 1., 71. 92