Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

nős legények önállóan dolgozhatnak.

120 A legények helyzetére több rendelet is vonatkozott, ezekre azonban majd később térünk ki. Néhány új kiváltságlevélben megmaradtak a régi kiváltságlevelek céhes előjogokat biztosító cikkelyei, főleg azok, amelyek a nyersanyag beszerzésével és a munkaerő elosztásával voltak kapcsolatosak. A tímároknak a nyersbőrre vonatkozó elővételi jogát már említettük. A kovácsok és kerékgyártók 1766. évi kiváltságlevele hasonlóképp előírta, hogy a kerékgyártókat megfelelő faanyaggal mindig el kell látni, bár elővásárlási jogról a kiváltságlevél nem tesz említést.

121 A szíjgyártók és a bádogosok céhkiváltságaiban arról olvashatunk, hogy nagyobb megrendelések esetében a munkát az egyes mesterek között arányosan kell szétosztani.

122 Ez a rendelkezés a régebbi céhlevelekben általában nincs meg. A munkaerő arányos szétosztását szolgálta az a majdnem mindegyik kiváltságlevélben előforduló rendelkezés, hogy a városba érkező legénynek először a céhmesternél kellett jelentkeznie, s a céhmester tudta nélkül egy mester sem vehetett fel idegen legényt.

123 Az ellen tehát, hogy az egyes céhtagok számára a céh hasonló létfeltételeket biztosítson, a kormányzatnak általában nem volt kifogása. Mindenesetre az erre vonatkozó cikkelyek már jóval ritkábbak, mint a régebbi céhlevelekben. Nincs szó az új kiváltságlevelekben a mesterek, legények, inasok létszámának limitálásáról, mivel az magától értetődő volt, hogy ezek számát a céhek nem limitálhatják, s erről nem kellett külön rendelkezni. A kiváltságlevelek a vásárokkal kapcsolatos visszaélésekről, az áruvizsgálatról, a látópénz szedéséről, a büntetésekről sem emlékeznek meg. Általában azt sem hangsúlyozzák, hogy a vásárokon a céhen kívüliek, kontárok, kereskedők, egyes szakmák esetében parasztok, szabadon árulhatnak. A hetivásárokon való árulásra csak a kertészek 1766. évi kiváltságlevelében találunk szabályokat, amelynek a célja nyilván a kertészek és a lakosság között a zöldség és gyümölcs árulásából előadódható súrlódások kiküszöbölése volt.

124 Mindezekre a szokásokra és céhes előjogokra vonatkozó cikkelyeket az 1761 után kiadott kiváltságlevelek nemcsak hogy kihagyták, hanem még a kiváltságlevél tervezetekben sem fordulnak elő. Összegezve a céhkiváltságlevelek 1761 utáni ellenőrzésének eredményeit, azt kell megállapítanunk, hogy a helytartótanács a szabvány-privilégiumok bevezetésével minden céhnél egységesen szabályozta a vallási kötelezettségeket, a céhek belső életét és önkormányzatát, az inasfelvételt, a mesterfelvételt, a remeklést, a remeklés alóli kedvezményeket, a vidéki mesterek helyzetét, a fiókcéhek problémáját, a céh állásfoglalását a kontárokkal szemben, a céhek hatósági alárendeltségét, a mesterözvegy jogait, a céh szociális kötelezettségeit. A szabályozás általában ugyanolyan szempontok szerint történt, mint 1761 előtt. Annyiban jelentett fejlődést az 1761 előttihez képest, hogy a céhek nagyobb körére terjedt ki. Azonkívül szigorúbban és egységesebben járt el a különféle felvételi taksák, büntetéspénzek csökkentésében, mégpedig főleg azzal, hogy ezeket maga a helytartótanács állandó összegben állapította meg. Ezen a téren a legjelentősebb eredmény a mester jogért fizetendő taksa 15 Ft-ra való csökkentése és a mesterlakoma eltörlése volt. A III. Károly és Mária Terézia korában végrehajtott revízió tehát igyekezett eltüntetni a céhek életét szabályozó kiváltságlevelekből a visszaéléseket konzerváló cikkelyeket. E rendelkezéseknek elsősorban az volt a célja, hogy a céhek kapuinak tágabbra való nyitásával az iparosok száma növekedjék, s hogy a céhtagok kisebb anyagi megterhelése következtében az iparcikkek olcsóbbak legyenek. A főcéhek eltörlésével és a fiókcéhek alakításának megtiltásával a helytartótanács a céheknek a környék ipari fejlődését gátló területi monopóliumát igyekezett megtörni, részben a céheknek a földesúri joghatóságba való beavatkozását megszüntetni. A forgalom és a kereskedelem fejlődésének útját egyengették a céhek vásári monopóliumának a megtörésére vonatkozó rendelkezések. Az új kiváltságlevelek értelmében 120 OL. Htt. Acta mech. Ideal. No. 1. 1766. okt. 23. — Vö. Szádeczky L. : i. m. I. 160. 121 OL. Magyar kanc. Art. caehales 2. köt. 27. 122 OL. Magyar kanc. Art. caehales 1. köt. 902. szíjgyártók, 1. köt. 767. bádogosok. 123 OL. Magyar kanc. Art. caehales 1. köt. 895. Ácsok 1766. évi kiváltságlevele. 124 OL. Magyar kanc. Art. caehales 1. köt. 780. 89