Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

kellett ebben döntenie. A korlátozásnak ez csak enyhébb formája volt és nem vonta maga után a mesterzárlat teljes feloldását. A céhek — amint majd látni fogjuk — arra hivatkozva, hogy a városban elegendő a mesterek száma, ezzel nagymértékben vissza is éltek. A céhek előjogait az iparcikkek eladása terén csak a vásárokon csökkentette, egyébként nem. Nem foglalkozott a revízió a nyersanyag biztosításával, a nyersanyag szétosztásával, a munkaerő arányos elosztásával kapcsolatos céhes előjogokkal, ezeknél a régi állapotok maradtak meg. Ügyszintén nem nyúlt a céhmonopólium védelmének a helybeli egyéb céhekkel, vidéki azonos szakmájú céhekkel, a kereskedőkkel kapcsolatos kérdéseihez sem. Itt annyiban enyhítette a nehézségeket, hogy az ezekből származó céhviszályok eldöntését szükség esetén a helytartótanács magának tartotta fenn. Az 1761-ig végrehajtott céhlevél revíziónak nagy hiányossága volt az, hogy a pesti céheknek csak kisebb részét érintette. A helytartótanács 1724-től 1761-ig összesen csak 11 kiváltságlevelet ellenőrzött, s ebből is csak három esetben cserélte ki a régi kiváltságlevelet újjal. A pesti céhek száma 1761-ben ezzel szemben 28 volt, 17 céh tehát a régi, elavult céhlevél szerint folytatta életét. Ez a helyzet a visszaélések megszüntetését azoknál a céheknél is akadályozta, amelyek egyébként új kiváltságlevelet kaptak. Kevés eredménnyel kecsegtetett ugyanis az olyan ellenőrzés, amely csak egyes céheknél lépett fel teljes szigorral. Az ellenőrzés lassú üteme részben abból érthető, hogy a pesti céheknek királyi kiváltságlevelei voltak, s ezek ellenőrzését a helytartótanács, mivel a visszaéléseket főleg a nem királyi kiváltságlevelek konzerválták, nem túlságosan szorgalmazta. A helytartótanács pl. 1740-ben is csak azokat a céheket kötelezte az egész országban a királyi kiváltságlevelek kiváltására, melyeknek nem királyi, hanem helyi hatóságoktól származó kiváltságleveleik voltak.

106 Nehézséget okozott a kiváltságlevelek kiváltásánál a magas, kb. 200 Ft-nyi taksa is s hozzá még az egyéb költségek. Ennek kiküszöbölése végett 1754-ben hozzájárultak ahhoz, hogy ez a taksa indokolt esetben kisebb lehessen.

107 Számításba kell venni végül azt az Európa-szerte általános jelenséget is, hogy a céhszokások és visszaélések kigyomlálása mindenütt nehéz feladat volt, a céhek mereven ragaszkodtak hagyományos életükhöz, előjogaikhoz, s ha csak lehetett, igyekeztek a kiváltságlevél ellenőrzését elkerülni. A céhviszonyok rendezése nemcsak Pesten, hanem az ország más részeiben is igen nehezen haladt előre, s a céhvisszaélések továbbra is alapvetően hátráltatták az ipar fejlődését. A kormányzat ezért 1761-ben általános érvényű és igen erélyes intézkedésekre határozta el magát. A helytartótanács 1761. március 16-án szigorú körrendeletben hívta fel az összes megyéket és városokat, hogy mindazokat a céheket, amelyeknek nincs királyi kiváltságlevelük, 1 éven belül a kiváltságlevelek kiváltására szorítsák. (Ez a rendelkezés egyébként a kiváltságlevéllel egyáltalán nem rendelkező szakmára is vonatkozott.) A rendeletnek eleget nem tevő céheket különben szüntessék meg, régi kiváltságaikat és szabályzataikat vonják be, s a helytartótanácshoz terjesszék fel. Elrendelték továbbá, hogy a régi királyi kiváltságleveleket is be kell vonni, s azok helyébe újakat kell kiadni. A kiváltságlevelek kiadásának megkönnyítése érdekében a király hozzájárult ahhoz, hogy azok a céhek, amelyeknek régi kiváltságleveleiket újakra cserélik ki, taksát ne fizessenek. A rendelkezéseket a hatóságoknak felfüggesztés terhe mellett kellett végrehajtaniuk. A helytartótanács azzal indokolta ezeket a szigorú intézkedéseket, hogy bár a céhvisszaélések visszaszorítása ügyében már sok rendelet jelent meg, a céhek visszaélései, elsősorban a városokban és a szepesi kamara területén (a Felvidék északkeleti részén), nem csökkentek. Egyes céhek régi szokás szerint továbbra is magas mestertaksát szednek (38—96 Ft-ig), továbbra is vannak fiókcéhek, amelyek a kiváltságokat a főcéhektől pénzért veszik át. Városi hatóságok céhszabályokat, statútumokat bírálnak el, 106 OL. Htt. Acta mech. Ideal. No. 3. 1740. febr. 26. 107 OL. Htt. Acta mech. Ideal. No. 3. 1754. aug. 12. 34