Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780
A céhek az ipar gyakorlásán, a piacon kívül a nyersanyag beszerzését is monopolizálni igyekezték maguknak. Az olcsó nyersanyag biztosításáról, nemkülönben a nyersanyagnak a mesterek közötti arányos szétosztásáról több pesti céhlevél intézkedik. Legjellemzőbbek ilyen szempontból a tímárok céhartikulusai. A tímárok céhlevele előírja, hogy a budai és pesti mészárosoknak a nyersbőrt mindenekelőtt a helybeli tímároknak kell eladásra felkínálniuk. Kereskedő a céh beleegyezése nélkül nem vehet át bőrt a mészárosoktól. Bőrhiány esetén a kereskedő köteles a mészárosoktól átvett árut az általa fizetett áron a tímároknak átadni. Más városból behozott bőrt még vásáron is csak akkor lehet eladás végett kirakni, ha előzőleg azt a helybeli tímármestereknek felkínálták. A kötélgyártók céhartikulusai szerint a vásárokon déli 12 óráig kendert és egyéb nyersanyagot csak a helybeli kötelesek vásárolhatnak. A szappanfőzőmesterek a faggyút szintén más vevők előtt vásárolhatták fel, a kádároknak a városba érkezett faanyagra elővásárlási joguk volt. A nyersanyag arányos szétosztása végett a csizmadiák céhlevele kimondta, hogy az a mester, aki a vásáron bőrt magánosan, a többi mester tudta nélkül vásárol, 4 Ft büntetést fizet. A tímároknál egy mester fölösleges bőranyagát először a céhnek volt köteles felkínálni. A kötélverők megtiltották, hogy bármelyik mesterük egy mázsán (100 font) felül a céh tudomása nélkül vásároljon kendert. A szappanfőzőknél egy céhtagnak 50 font faggyúnál többet csak a céh tudtával lehetett vásárolni. 62 A pesti mészárosok és szappanfőzők 1718-ban megegyezést kötöttek a faggyú átvétele és ára dolgában. A mészárosok kötelezték magukat arra, hogy a faggyút csak a helybeli szappanfőzőknek és gyertyakészítőknek adják el, mégpedig a hús árához igazodó áron. A szappanfőzők ezzel szemben tartoztak a mészárosoktól minden faggyút idejében átvenni, s vidéken csak akkor vásárolhattak, ha Pesten faggyú nem volt. 63 A nyersanyag biztosítására irányuló törekvések okát nemcsak a céhmonopólium védelmében, hanem az egykorú gazdasági viszonyokban is keresnünk kell. Kétségtelen az, hogy a török uralom utáni gyenge kereskedelmi forgalom nem minden esetben tudta a kézművesek nyersanyagigényeit ellátni. Ennek bizonyos tekintetben ellentmond az, hogy a nyersanyag beszerzésére vonatkozó elővásárlási jog legtöbbször épp a kereskedők ellen irányult, s épp az áruellátást megkönnyítő kereskedelem kibontakozását gátolta. Ennek belátása azonban a helyi céhérdekeken való felülemelkedést kívánt volna, ezt a céhektől elvárni nem lehetett. A céheket csak az érdekelte, hogy a nyersanyagot, lehetőleg kereskedői közvetítés nélkül, olcsón szerezzék be maguknak. A nyersanyag arányos elosztásánál a céheket az a törekvés vezette, hogy minden mesternél hasonló életfeltételeket biztosítsanak. Ezt a célt szolgálta, amint említettük, az inasok, illetve a legények számának limitálása is. Ilyen célból ügyelt a céh arra is, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt a mesterek között arányosan ossza szét. A városba érkező vándorlegénynek a kijelölt helyen, annál a mesternél kellett munkába állnia, akinek munkaerőre a leginkább szüksége volt. A mestertől csak bizonyos munkaidő letöltése után távozhatott. Ha a kijelölt mesternél nem állt munkába, akkor 2 hétre el kellett hagynia a várost, s visszaérkezése után köteles volt az őt kiszemelő mesternél 8 napot dolgozni. 6 * A fentiek minősíthetők azoknak a legfontosabb jelenségeknek és sajátságoknak, amelyek a török uralom után újjáalakult pesti céhrendszer, a céhalkotmány és a céhes kézművesipar viszonyait jellemezték. A felsoroltakon kívül az egyes céhkiváltságokban még számos egyéb rendelkezés is található. Ezek azonban inkább a céhintézmény állandó jellegű s ebben a korszakban lényeges mértékben nem módosult szabályai voltak, s nem a céhek gazdasági, hanem egyéb, mint pl. vallásos, szociális tevékenységére, bizonyos formaságokra, céhszokásokra, a céhek belső adminisztratív életére vetnek fényt. Minden céhlevél előírja a céhtagok vallásos kötelezettségeit, s kimondja a vallásos kötelezettségeket elmulasztók megbírságolását (a mi62 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Tímárok 17—21., Csizmadiák 20., Kötelesek 22., Szappanfőzők 15., 20., Kádárok 4. art. 63 Főv. lvt. Pesti tan. jkv. 5. köt. 215—16. 1718. dec. 12. 64 Gyömrei S.: i. m. I. 110—111. — OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Szűcsök 15., 16. art., Szappanfőzők 19. art. 71
