Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

védelme. A rendelkezések célja főleg az volt, hogy nagyobb inas- vagy legénylétszám következtében az egyik mester ne kerüljön a másiknál előnyösebb körülmények közé. Jóval nagyobb korlátozásokat láthatunk a mesterfelvételnél, hiszen a céhkiváltságok igazi élvezője és birtokosa tulajdonképpen a mester volt. Mesterségre csak az a legény pályázhatott, aki az előírt 3—4 évi vándorlási időnek eleget tett, utána egy helybeli mesternél 1—2 évet dolgozott (ez volt a mesterév) és ezalatt a céh megítélése szerint rendesen viselte magát. A mesterek fiai a vándorlásnál és a mesterév letöltésénél kedvezményt élvezhettek.

35 A kötélgyártóknál pl. 3 év helyett csak 2-t kellett vándorolniok. A mesterév letöltése alól nemcsak a mesterek fiai, hanem a mesterek vejei és a mesterözvegyet elvevő legények is felmentést kaptak.

36 A mesterév letöltése után a pályázót a városi tanácsnak mutatták be hatósági engedély és a polgárjog megadása végett. Ezután következett a mesterjogért való pályázat legnehezebb része, a remeklés. Ez volt a céhbe való jutás legnagyobb akadálya. A pályázót rendszerint igen drága és különleges remekdarabok elkészítésére kötelezték. A legény ki volt téve annak, hogy remekdarabját elutasítják, s ilyen esetben újból kellett remekelnie, esetleg új mesterévet kellett letöltenie. A pályázóval a hibákért — a remekdarab elfogadása esetén is — súlyos bírságot fizettettek. A remeklésre a legénynek tehát anyagilag is jól fel kellett készülnie, s erre hosszú évekig gyűjtenie. A kötél verőknél a remeklés alatt a jelölt a vizsgálókat étellel és itallal is tartotta.

37 Sokkal könnyebb volt a remeklés a mesterek fiainak, vejeinek és a mesterözvegyeket elvevő legényeknek, ők olcsó remekdarabot kaptak, vagy elegendő volt, ha félremeket teljesítettek, sőt a remeklést pénzen is megválthatták.

38 Megnehezítette a mesterré válást a magas felvételi taksa s a költséges mesterebéd. A legalacsonyabb mestertaksa 25 Ft volt, a legmagasabb elérte a 150 Ft-ot is, rendszerint 30—50 Ft-ig terjedt. A mesterlakoma kb. ugyanannyit tett ki. Volt, ahol pénzben írták elő, de több esetben nem szabták meg az árát, hanem a jelöltnek vagyona arányában kellett a céhtagokat vendégül látnia. Ez adhatott okot a legtöbb visszaélésre.

39 A mesterek fiai, vejei és a mesterözvegyet feleségül vevők csak féltaksát fizettek, sőt a csizmadiáknál a mester fia nem fizetett taksát.

40 A drága és nehezen eladható remekdarabok, a magas mestertaksák, a költséges mesterebédek igen súlyos árat jelentettek a mesterjogért a legtöbb legény számára. A mészáros céhnél még ez sem volt elegendő, ott a céhbe csak az juthatott, aki mester özvegyét vagy mester leányát vette el feleségül. A legtöbb céhnél büntetés terhe alatt kötelezték az új mestert arra, hogy egy éven belül megnősüljön, s természetesen céhbeli leányát vegye el. Csak a mester fia engedhette meg magának azt, hogy „céhen kívülit" vezessen oltárhoz.

41 A céhlevelek az inasokhoz és a legényekhez hasonlóan természetesen a mesterek létszámát is meghatározták. Ez bizonyos tekintetben indokolt is volt. Az 1—2000 lakost számláló Pest a XVII. század végén nem tudott sok kézművest eltartani. Persze a céh akkor is ragaszkodott a kiváltságlevelekben megállapított mesterlétszámhoz, amikor a város lakossága megnövekedett. A pékek pl. 1721-ben azt sérelmezték, hogy a kiváltságlevélben megállapított 4 mester mellé a város egy ötödiket is felvétetett a céhbe. A városi tanácsnak a céhet meg kellett nyugtatnia, hogy az ötödik mester felvétele csak ideiglenes, s ha egy hely halálozás folytán megüresedik, a mesterlétszám újból automatikusan 4-re csökkenhet.

42 A mesterlétszám limitálása volt a céhmonopólium védelmének egyik leghathatósabb eszköze. Az inasok, legények és a mesterek létszámának a korlátozását, a drága remeklést, a magas felvételi taksákat, továbbá a nagy kedvezményeket a mesterek rokonai számára s ezáltal 35 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Kötélgyártók 7. art. 36 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Szűcsök 2. art. 37 Gyömrei S. : i. m. I. 109. — OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Kötélgyártók 9. art. 38 Gyömrei S. : i. m I. 109 — OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Vargák 11. art., Szappanfőzők 14. art. 39 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Kötélgyártók 7., Szabók 1., Mészárosok 3. art. — Az igen magas taksákra Főv. lvt. Céhiratok 2/9. Pesti mészárosok mesterkönyve. — Főv. lvt. Céhiratok. 30/2. Pesti német szabók mesterkönyve. 40 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Szappanfőzők 14., Csizmadiák 9. art. 41 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Szappanfőzők 10., Kovácsok 6., Mészárosok 2. art. 42 Főv. lvt. Pesti tan. jkv. 6. köt. 224—25. 1721. máj. 5. 68