Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

lódó igényeinek ellátására mind alkalmatlanabbá váltak, s ezzel sajátmaguk siettették a céhszervezet bomlását.

27 Míg a nyugati országokban a céhszervezet már hanyatló korszakába lépett, Magyarországon a XVII. század végén a gazdasági fellendülés elmaradt volta miatt még érintetlenül fennállt, sőt a török uralom alatt elpusztult középső országrészben, így Pesten és Budán is, újjá kellett szerveződnie ahhoz, hogy ebben az országrészben egyáltalán ipar keletkezzék. A török uralom alól felszabadult ún. újszerzeményi területek kézművesipara, céhszervezete a nem hódolt királyi részek céhszervezetének mintájára alakult újjá.

28 Innen kapta azokat a kész kereteket, amelyeket aztán a betelepülés és újjáépítés folyamán ki kellett tölteni. Az újjászervezés az ipar terén természetesen nem volt mentes külföldi hatástól, részben azért, mert az újszerzeményi területek kormányzása 1709-ig nem magyar, hanem bécsi hatóságok (a bécsi kamara, illetve alantas szerve, a budai kamarai adminisztráció) alá tartozott, részben azért is, mivel a visszafoglalt részekre települő németországi, illetve ausztriai kézművesek idegen jogszokásokat is meghonosítottak. A magyar céhszervezet — a volt királyi részeken és a töröktől visszahódított újszerzeményi területeken egyaránt — egyébként igen sokban hasonlított a nyugati országok céhszervezetéhez, annak ellenére, hogy a magyar gazdasági fejlődés nem volt párhuzamos a nyugatival. Magyarországon a céhszervezetet bomlasztó, kapitalista tendenciájú gazdasági erők ugyanis a XVII. század végén még nem jelentkeztek. A céhmonopólium védelme, a céheknél tapasztalható visszaélések, megszorítások terén — amint Pest példáján is látni fogjuk — Magyarország mégsem maradt el semmiben sem a nyugati országok mögött. Pest városában az 1690-es években indult meg az egyes kézművességek céhekké való szerveződése. Mivel a Budán és Pesten állomásozó katonaság, nemkülönben a kamarai tisztviselők ellátása szempontjából igen fontos volt, hogy főleg a mindennapi szükségleteket ellátó iparágakban alakuljanak ki minél előbb rendezett viszonyok, a budai kamarai adminisztráció támogatta a kézműveseknek a céhkiváltságok ügyében benyújtott kérelmeit. Ebből érthető, hogy 1700-ban már 13 iparág rendelkezett Pesten céhlevéllel, céhprivilégiummal. Ezután a kiváltságok megszerzésének üteme lassúbb volt, 1700—1731-ig, vagyis addig az időpontig, amelytől kezdve a helytartótanács a céhprivilégiumok kiadásánál láthatólag új rendszert vezetett be, csupán 7 iparág szerezte meg kiváltságait. Pest városában 1731-ig a következő iparágak szerezték meg privilégiumaikat.

29 Szabók (magyar, német), szűrszabók 1694. november 23. Ácsok 1695. február 18. Kovácsok és kerékgyártók 1695. április 12. Kőművesek és kőfaragók 1695. április 12. Tímárok 1695. április 12. Kádárok 1695. október 18. Pékek 1695. november 4. Asztalosok 1696. január 3. Vargák (magyar, német) 1696. január 3. Szűcsök , 1696. május 3. Szappanfőzők 1696. május 6. Mészárosok 1696. július 11. Csizmadiák 1699. április 7. Lakatosok, órakészítők és puskaművesek 1701. szeptember 17. 27 Kuczynski, J. : i. m. 209] — Hausherr, H. : i. m. 153—155. — Kulischer, J. : i. m. II. 141—142. 28 Pl. a pesti mészárosmesterek az érsekújvári mészárosok céhlevelét vették alapul, amikor 1695ben kiváltságlevelüket a bécsi kamara elé terjesztették megerősítés végett. — Gerendás E. : Adatok a budai és pesti céhek életéhez . . . Budapest, 1940. 16. 29 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. — No. 18. 5 Tanulmányok Budapest múltjából 65