Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

ság egyhamar tudomást szerzett arról, hogy a régi Pest gazdagságát nem utolsósorban kiváltságoknak köszönhette, s a kedvezőtlen körülmények között is szívós harcot indított meg a város gazdasági fejlődését előmozdító különféle kiváltságok megszerzéséért. A város gazdasági fejlődésére elsősorban az 1690-ben ideiglenesen, 1694-ben véglegesen megszerzett, országos vásárok tartását engedélyező kiváltság (heti vásárok tartására a polgárság 1691-ben kapott engedélyt), továbbá a város polgárainak harmincad- és vámmentességet juttató 1698. évi kiváltság hatott kedvezően. E kiváltságok elsősorban a kereskedelem megindulását tették lehetővé, segítségükkel Pest a környék kialakuló kereskedelmét már a városban összpontosíthatta. A szabad királyi városi kiváltságokat, amelyek a céhes ipar és a kereskedelem kiváltságos helyzetét, továbbá a városi haszonvételek jövedelmeit biztosították többek között a városnak, Pest Budával együtt 1703-ban (Lipót-féle kiváltságlevél) szerezte meg.

4 Kialakuló, de még vérszegény kereskedelmi forgalom, szűk fogyasztópiac az iparcikkek számára, erősen a mezőgazdaságra támaszkodó életforma, a kereskedelem és az ipar kialakulására fontos városi kiváltságok birtoklása jellemezték tehát Pest gazdasági viszonyait a XVII. század végén. Szerény eredmények, biztatóbb kilátások, ez volt a kezdet, amelyből az újjáéledt Pest városának ipari fejlődése is kiindult a török uralom után. A kézművesipar fejlettségi foka é s jellege a XVIII. század közepéig A városok iparának fejlettségére általában jellemző adatokat szolgáltat az iparos lakosság létszáma, az ipar és az egyéb foglalkozások aránya, az ipari foglalkozások jellege és differenciáltsága. A rendelkezésre álló néhány összeírás adatai alapján először ilyen szempontból próbáljuk megvilágítani a török uralom utáni Pest iparának fejlődését. Pest iparos lakosságáról először egy 1696. évi összeírás ad felvilágosítást. Az összeírás 339 családfőt (219 háztulajdonost és 120 lakót) tüntet fel, ebből az iparosok létszáma 118, illetve a fuvarosokat és a hajósokat is az iparosokhoz számítva, 149.

5 Az összeírásból tehát az derül ki, hogy Pest összeírt lakosságának 1696-ban több mint 40%-a iparos vagy ahhoz hasonló foglalkozású volt. Az arányt rendkívül kedvezőnek kell mondanunk, ha figyelembe veszszük, hogy a XVIII. századi Németország iparilag fejlett tartományának, Brandenburgnak városaiban is kb. ugyanilyen volt az iparos lakosság arányszáma. Bajorországban ezzel szemben a XVIII. században a városok lakosságának csak 12%-a tartozott az iparosok közé.

8 Az iparos lakosság arányszáma Pesten természetesen azért olyan kedvező, mert a német városoknál az összlakosság, nem pedig családfők, háztulajdonosok százalékáról van szó. A háztulajdonosok és családfők száma pedig sokkal kisebb az összlakosság számánál. Az összeírás adatait — anélkül, hogy hozzávetőleges pontosságukban kételkednénk — a betelepülés jellegét és a város akkori gazdasági körülményeit véve figyelembe, egyébként is nagy kritikával kell értékelnünk. Kétségtelen az, hogy a településre való felhívásokra aránylag nagyszámú és sokféle iparos gyűlt össze Pesten. Más kérdés azonban az, hogy ezek valóban iparból éltek-e, illetve meg tudtak-e élni iparukból? Az összeírás egyéb adatai arra utalnak, hogy az iparosok jó része kénytelen volt más foglalkozás után nézni, hogy valahogy fenntartsa magát. Az iparosok közül 13 például egyáltalán nem gyakorolta iparát, 26-nak szántóföldje is volt, 14 pedig borral és pálinkával is kereskedett.

7 Az is jellemző az ipar fejletlenségére, hogy a mesterek közül külön műhelye csak 11-nek volt.

8 A jelentékeny számú kézműves betelepedése az 1690-es években mindenesetre kedvezően hatott Pest iparára. E fejlődést azonban a Rákóczi-szabadságharc háborús eseményei 4 Tóth A.: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért. TBM XIII. (1959) 112— 113., 124. 5 Az összeírást ismerteti Nagy L. 3. sz. jegyzetnél idézett munkája. 141. 8 Kulischer, J. : Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters und der Neuzeit. IL München und Berlin, 1929. 143. 7 Nagy L. : i. m. 141. 8 Pásztor M. : Buda és Pest a törökuralom után. Budapest, 1935. 78. 60