Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY LAJOS : Buda polgársága a XVII. század végén

Asolet) és 25 ácslegényt küldött, akiknek a feladata volt még a katonai kvártélyok építése is.

18 Nagy mennyiségű szakmunkásra volt szükség 1687-ben a városban folyó egyéb nagyszabású építkezéseknél is (lőportorony, élelmezési raktárak, öntőház, jezsuita kolostor, lovaglóhelyiség, stb.),

19 nem is szólva a magánházak építkezéseiről. Jöttek tehát ide csapatostól ácsok, kőművesek, kőfaragók és más mesteremberek. De csak idénymunkára. Például 1687. január 19-én Erhardt Ulisses ácsmester leváltását kérte, hogy Budáról visszatérhessen feleségéhez Bécsbe.

20 Ezeknek a mesterembereknek a többsége nem hozta magával a családját. Ideiglenes lakók voltak ők a városban, s közölük csak igen kevesen voltak olyanok, akik állandó lakóhelyül Budát választották. Az 1688-as két összeírásban csak egy építőmestert, egy kőművest, három ácsot és két kőfaragót találunk. Ennyi pedig nyilvánvalóan elégtelen lett volna a nagy építkezési, helyreállítási munkák során. S bár az is igaz, hogy az 1687-es keresztelési anyakönyvben előforduló 18 polgár (az 1688-as polgárság 15—16%-a) közül csak 6 volt nős (a többi mint keresztszülő szerepelt ott), mégis a város lakossága számának egy meghatározott időpontban való megállapításánál, illetve becslésénél az „albérlők", a lakók számát figyelmen kívül hagyni nem lehet. S ezt a számot az idénymunkásokon kívül jelentős mértékben szaporíthatták a mesterlegények,

21 a szolgák, szolgálók, és a napszámosok is. Azonban, mivel pontos támpontjaink nincsenek, Buda város 1688. évi teljes lakossága számának megállapítására nem vállalkozhatunk. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a lakosság száma — a katonaságot nem számítva — már ekkor is jóval magasabb volt, mint a Schmall által optimálisan közel 700-ra számított. A lakosság számának a meghatározása kérdésével kapcsolatosan figyelembe kell venni olyan forrásokat is, amelyek nem elsődlegesen népesedéstörténeti források, de adataik utalnak a város népességére (tehát — egy meghatározott területen és időpontban vagy időszakaszban — a lakosság egy részére) is. Ilyen forrás a budai jezsuiták Históriája.

22 Ebben — a jezsuiták munkásságának ismertetése során — évről-évre feljegyezték a katolikus hitre áttérítettek számát, s változó részletességgel azt is megemlítették, hogy az áttértek előzőleg milyen vallásúak voltak, s két esztendőben (1693, 1694) az áttértek neveit is felsorolták. Eszerint Budán 1687—1698 között a jezsuiták által áttérítettek száma és vallási megoszlása a következő volt: Luteránus Kálvinista Görögkeleti (rác) Mohamedán (török) Egyéb összesen 1687 187 3 13 201 1688 60 25 11 — -*• 96 1689 7 7 — 2 — 16 1690 26 7 — 3 — 36 1691 41 — — 14 — 55 1692 29 1 — 7 — 37 1693 34 — 1 8 — 43 1694 40 5 1 14 — 59 1695 32 1696 52 1697 21 4 .10 1 1 37 1698 34 — 14 8 — 56 18 OL—

KA. Hofbefehle, 3843. fasc. 63. fol. — Berichte und Schreiben, 3881. fasc. 159—162., 172. fol. 19 OL—

KA. Buchhalterey Acten 1687. XI. 29. No. 71—76. 20 OL—

KA. Berichte und Schreiben, 3880, fasc. 21. fol. 21 Kneissel Márton ácsmesterről például biztosan tudjuk, hogy több segéddel dolgozott. OL—KA. Hofbefehle, 3845. fasc. 297. fol. 22 OSZK—

Fol. Lat. 3440. História Societati Jesu Budae gloriose recuperatae sub augustissimo imperatore Leopoldo I. 2: Septembris Anno 1686 continuative usque Annum 1736. 5., 24., 28. 34