Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
BARACZKA ISTVÁN: A budai Nádasdy-ház számadása (1530. IX. 30-1531. I. 13.)
rendelkező Nádasdy tudott Roggendorf közeledtéről, hiszen Budáról távozása napján amannak Esztergom közelében kellett lennie. Buda ostromának elhatározása Ferdinánd részéről egyébként már augusztus elején köztudott volt a király környezetében, ahonnan Nádasdy a készülődésről már jó idején tudomást szerezhetett. 161 Szervitorai október 18-án már valamennyien Budán vannak. Nádasdy dunántúli utazására tíz nappal Roggerdorf ostromgyűrűjének bezárulta előtt nyomós ok szolgálhatott. Feltehetőleg Buda védelme érdekében került sor az útra. Erre mutat az is, hogy Nádasdy Budáról távozását követően csak három nap múlik el, és Nádasdy embere Horvát, másképp Sarpos János máris útban van János király leveleivel ura után. (Feria secunda ante Simonis et Judae... Joanni Sarpos vel Horwat, quem Regia Maiestas misit post dominum cum litteris Suae Maiestatis dedi ad expensas fl. I.) A budai Nádasdy-házban eközben serény készülődés látszik. Két napon keresztül nyolc-nyolc rostáló embert fogadnak a gabona tisztítására. Működik a malom. A réven Pestről zabot szállítanak. Két kocsi fa kerül a házhoz. Gyertyákat vásárolnak. Nádasdy visszatérésének a számadás feljegyzéseiben nincsen nyoma. Roggendorf ostroma, mint ismeretes, jó hat hétig tartott. December 19-én elül a harci zaj. Fellélegzik a súlyosan megrongált és élelemben nélkülöző város. 1530 karácsonyán élelem híján pénzt kap a számadótól Nádasdy közvetlen személyzete, köztük komornyikja is, mert nem talál az számukra ennivalót. Egyetlen csirkét vehet csupán a számadó a konyhára, mert húst egyebet a városban nem talál. Részletesebben — bár a feldolgozás igénye nélkül — vizsgálván a szóban forgó számadást, feltűnő a végső soron sommázott összeg alacsony volta, mindössze: 431 fi. 20 den. Ebből is János király rációjára 12 fl. nyer kifizetést. Tény ezzel szemben az, hogy a számadó, ha egyéb fontos dolga akad, nem jegyzi fel a kiadásokat. így történik az 1530. október 3—5-én (propter certis et multis negotiis domini), majd 6-án is több kiadás bejegyzésének mellőzésével (pro certis negotiis domini). Október 6-át követően legelsőbb október 17-én eszközöl ismét bejegyzést, hogy azután október 28—november 25 között, a Budát dúló ostrom érthetően nehéz napjaiban, mindenestül mellőzze bejegyzéseit. November 25—28 között, valamint november 30—december 19 között ismét szünetelnek a számadó feljegyzései, sőt december későbbi néhány napján is és csak az 1531. új esztendő beköszöntésével lesznek azok rendszeresek január 13-ig, amikor az utolsó bejegyzést eszközli e füzetben. A számadó a nyilvántartásához a százdénáros magyar forintot veszi alapul. 1530. november 29-én, amikor Horvát Jánosnak Fodor Pál lova vásárlásáért 12 forintot ad kézhez, megjegyzi, hogy azt in bonis monetis, jó pénzben adja. Minthogy pedig ezt a 12 forintot azonos módon kezeli nyilvántartásában az egyéb kiadási tételekben szereplő pénzzel: nincs ok másként vélekedni, minthogy azok is in bonis monetis értendők. Elgondolkoztató a számadás egyik október 6-án bejegyzett tétele, melyben egy magyar arany forint értéke 1 fl. 80 den.-ban van jegyezve (... unum aurum multavi, cum quo deaurarunt sisak... fl. I den. LXXX). Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az itt bejegyzett 180 dénáros érték nem az 1521-ben bevezetett nova monetában értendő. Az 1525 nyarán volt hatvani országgyűlés 21. tc-e értelmében Lőrinc naptól (augusztus 10.) kezdve két új dénár volt egyenlő egy régivel. 1526-ban pedig a két pénz — a nova és antiqua moneta — aránya törvény szerint 3 : l. lf1 /* Kizárt dolog ugyanis, hogy a 180 dénárt új dénárnak tekintve, az aranyforint értéke 90, illetőleg később 60 régi dénárt tett volna ki. Ilyen érték az eddigi kutatásokból megállapíthatóan nem fordult elő az egész szóban forgó évszázadban. 16l/b 161 Vö. Szalay i. m. 109—111. i6i/a Vö. Kubinyi A. : A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. (Kézirat az Agrártörténeti Szemle sajtó alatt levő számához, 9—10.) A szerző szíves engedelmével a kéziratot használtam, amelyért ezúttal is köszönetet mondok. i6i/b Vö. Horváth T. A. : A magyar aranyforint értékváltozása 1490—1700 között. Numizmatikai Közlöny. 1959—60. 33. skk. 259
