Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

A mozgalom fellendülése, és a tömegekben mind jobban erősödő békevágy, a burzsoá ellenzék erősödő szerepe, az uralkodó csoportokon belüli nézeteltérések közelhozták, megérlelték a kormányzati válságot. Az ellenzéki csoportok létrehozták a Választási Blokkot június elején, mely a Károlyi-párt, a polgári radikálisok, a Vázsonyi-párt, a Keresztényszocialisták egy kis csoportjából és az SZDP-ből alakult. A Blokk laza szövetség volt, de a programja olyan követeléseket tartalmazott, melyet a dolgozó rétegek régóta kívántak. „Az általános titkos választójog kivívása, a hódítás és hadikárpótlás nélküli békekötés, az állandó béke biztosítása nemzetközi intézmények útján, a hadsereg és a külügy demokratizálása" — megfelelő jelszó volt a tömegek

112 számára. Május végén az uralkodó felszólította Tiszát, hogy mondjon le. Ennek hatására, már 24-én voltak tüntetések, 31-én pedig a főváros több pontján tartottak előre be nem jelentett gyűléseket. A gyűléseken a fővárosi munkásság jelentős tömegei vettek részt, melyeket a gyárak körzetében tartottak meg. Albertfalván a Repülőgépgyár előtti téren mintegy 2000 munkás vett részt a Repülőgépgyárból, a Magyar Fiat művekből és a Ganz Fiat müvekből. A VIII. kerületben a Simor utca sarkán a MÁV Gépgyár, a Ganz, a MÁV északi főműhely és a Varrógépgyár mintegy 10 000 munkása volt jelen. Angyalföldön 3 helyen tartottak gyűlést. A Lehel téren a Faragó és Társa, Farkas és Társa, Lakos és Székely, Langfelder, Márkusz, Pieck, Wertheimer vasipari gyárak és az Erzsébet kenyérgyár munkásai vettek részt. A „Tripoliszi" térségen a Nagy Csavargyár, a Ganz hajó, a LaufFer, a Magyar Általános Gazdasági Gépgyár mintegy 4000 munkása vett részt. A Jancsics réten a Haas és Somogyi, a Herczeg, a Hirmann, a Kaszap csavargyár, a Láng, a Magyar—Belga művek, a Roessemann és Kühnemann, a Weisz Antal, a Schlick— Nicholson, a Lord és Társa gyárak munkásai jelentek meg, mintegy 5000-en. A Soroksári úton 3000 fegyvergyári munkás, a Csepeli Munkásotthonban hasonlóan háromezer Weiss Manfréd lőszergyári munkás hallgatta meg a szónokokat. Az óbudai Hajógyár előtt 500-an, a Fény utcában 1000 Ganz villanygyári munkás vett részt. Újpesten a Wolfner és a Mauthner gyárak munkásai, mintegy 3000-en a Piac téren, az Egyesült Izzó többezer munkása a gyár előtt tartott gyűlést. Kispesten az Erzsébet téren a Hoffher—Schrantz, a Teudloff és Dittrich és a Lipták gyár 4000 munkása vett részt a gyűlésen. Kelenföldön a Hadfelszerelési gyár előtt, Óbudán az Erzsébet és a Lujza malom munkásai a Kolozsy téren, a Ruggyantagyár, a Lingel, a Malomsoky, a Meister, a Bartolfy és a Bartos gyárak famunkásai közel 1000-en tartottak gyűlést a VIII. kerület külső részén. A könyvkötők, szabók és más kisüzemi munkások mintegy 3000-en a Lövölde téren gyülekeztek és hallgatták a gyűlés szónokait. A nyomdászok a munkahelyükön tartottak gyűlést. Minden fontosabb nyomdában volt gyűlés. A kőbányai Martinovics téren is összesereglett a környék gyárainak munkássága, de a rendőrség a tömeget szétoszlatta és nem engedte a gyűlést megtartani. A Vulkán gyár előtti gyűlést is feloszlatta a rendőrség. A 35 munkásgyűlésen több mint 50 000 munkás vett részt, sok nőmunkás is, amely mutatta, hogy a szervezettség a nőmunkásokra is egyre jobban kiterjedt. A gyűlések szónokai a politikai helyzetet ismertették, követelték az általános választójogot, ugyanakkor nyugalomra intették az elégedetlen munkásokat.

113 A háború megkezdése óta ezek a gyűlések vonzották a legnagyobb tömeget és a gyűlések a háborús törvények figyelmen kívül hagyásával zajlottak le. A Fővárosi Polgárok és Munkások Választójogi Bizottsága június 8-át választójogi napnak nyilvánította. 112 Népszava. 1917. jún. 7. 113 Népszava. 1917. jún. 1. 230