Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

1916 folyamán még csak elvétve fordultak elő munkabeszüntetések. Általában a bérköveteléseket a panaszbizottságok útján orvosolták. 1917 folyamán a munkások belátták, hogy a panaszbizottságok esetleges engedékenységei nem tudják feloldani az árak és bérek közötti nagy különbséget, másrészt már összetételüknél fogva is, elsősorban az uralkodó osztályok érdekeit védik, és nem tudják a tőkések és munkások közötti feszültséget feloldani. Egyre nagyobb hangsúlyt* kaptak a sztrájkok, melyekben a nőmunkások mind nagyobb számban vettek részt és a csak bérköveteléseket lassanként háttérbe szorították a dolgozó tömegek politikai jogokért, politikai hatalomért folytatott harcai,

109 ami egyúttal az SZDP vezetőség politikájától való eltávolodást is eredményezett. Az SZDP vezetőség kénytelen volt támogatni ezeket a követeléseket, hogyha nem akarta elveszíteni befolyását a tömegekre. Azonban állandóan igyekezett ezeket törvényes formák közé szorítani és a vezetésüket kézben tartani. A sztrájkhullám már a tél végén, 1917 február-márciusban kezdődött. A főváros több fontos gyárában, a Csepeli Lőszergyárban, a Lipták gyárban, a Fegyver- és Gépgyárban, a Jutagyárban sztrájkoltak az év első felében. A már említett vasutas sztrájkok nemcsak gazdasági követelésekért,

110 hanem a szervezkedés lehetőségéért is folytak. 1917 május elsejének megünneplése a munkásság forradalmi készségének és elszántságának jegyében zajlott le. Sem a kormány, mely 1915. és 1916. évi május elsejék megünneplését megtiltotta, sem az SZDP nem látta jónak a 1917-es megünneplésének elhagyását. Bár a felvonulásokat nem engedélyezték, a munkabeszüntetésekhez hozzájárult a kormány és főleg a fővárosban volt általános a munkaszünet. A fővárosi munkások a délelőtt folyamán a szakszervezeti helyiségekben gyülekeztek és az SZDP és a szakmák vezetői tájékoztatták őket a politikai helyzetről és a háború előtti május elsejék jelentőségéről. Délután a Városliget környéki vendéglőkben ünnepelte a főváros munkássága a május elsejét. Az Erzsébet királyné úti „Hungária kert"-ben a vasasok, a bőrösök-cipészek és a szabóipari munkások ünnepeltek. A gyűlés szónoka Bokányi Dezső, a békét, a háború megszüntetését követelte. A tömeg percekig pfújozta Tiszát beszéde közben, és a választójogért tüntetett. A Stefánia úti Kologerszky kioszkban a nyomdászok, a magántisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak gyűltek össze. Weltner Jakab beszédében a béke és demokrácia összefüggését magyarázta. Az István úti „Nagy Amadeusz" helyiségében a vasutasok tartottak gyűlést. A gyűlés szónoka Landler Jenő volt — sajnos, beszédét a cenzúra teljesen törölte. Az Erzsébet királyné úti „Trieszti Nő" helyiségeiben az élelmezési munkások — molnárok, pékek, hentesek, pincérek tartottak gyűlést, egyéb kisebb szakmákkal együtt. Buchinger Manó beszédében a nap jelentőségét ismertette. A Hermina úti „Zöld Vadász" kerthelyiségében az építő- és famunkások tartottak gyűlést. A gyűlés szónoka Garbai Sándor volt, aki beszédében követelte a választójogot, hogy a nép vehesse kezébe a hatalmat. Beszéde közben elszánt kiáltások hangzottak „Nem élünk jog nélkül!, Jogot és békét !, Lesz még május 23-a." A városligeti gyűlések több tízezer részvevője határozati javaslatot fogadott el, melyben békét, kenyeret, szociális reformokat, demokratikus átalakulást követelt. A következő napon a fővárosban 1 órás általános sztrájk volt, amikor a munkásság munkabeszüntetéssel figyelmeztette a kormányt elkeseredettségéről. A sztrájk alatt a bizalmiak az igazgatóságoknak memorandumot nyújtottak át, melyben követelték, hogy a kormány adja meg az általános titkos választójogot. Ez az egy órás sztrájk a háború kitörése óta az első, bizalommal töltötte el a főváros munkásságát.

111 109 Szterényi—Ladányi: i. m. 86. o. 110 Galántai József : Magyarország az első világháborúban. 1914—18. Bp., 1964. 255. o. 111 Népszava. 1917. máj. 3. 227