Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

akkor a katonai bíróság, sőt a statáriális bíróság alá kell vonni és a halálos ítéleteket a munkásság tudomására kell hozni. Ha a munkát újra felveszik, a kegyelmi kérvénynek helyt kell adni. Rövid sztrájk esetén nem szabad súlyos ítélettel zaklatni a kedélyeket. Katonailag nem képzett egyénekkel szemben ajánlatos az enyhe bánásmód. Bár ezek, főleg a nőmunkások tanúsítanak legtöbb esetben legvakmerőbb fellépést. Ilyenkor az államügyész elé kell vinni az ügyet, ugyanúgy olyan üzemnél, ahol népfölkelő munkásosztagok dolgoznak."

83 A béremelések mellett a munkások harcot folytattak munkakörülményeik megjavításáért is. A munkaidő csökkentéséért folytatott küzdelemben eredményeket értek el a cipészek, a húsipari munkások, a kereskedelmi alkalmazottak, a magánalkalmazottak. A háború kezdetekor a kereskedelmi dolgozóknál a vasárnapi munkaszünetet a kormány megszüntette. A szervezet állandóan harcolt a rendelkezés megszüntetéséért és 1916 februárban részleges eredményt sikerült elérni. A magánalkalmazottak az osztatlan munkaidőért folytattak harcot.

84 Részben a munkaidő csökkentése és a munkaintenzitás emelése ellen folytattak küzdelmet az akkordbéres területeken, főleg a gépiparban és a bőriparban. A nyersanyaghiány, a szénkorlátozás miatti kényszerű üzemállások az akkordban dolgozó munkásokat erőteljesen sújtották. „Az akkord rendszer mellett az üzem mindennemű rázkódásából származó fennakadás keresetveszteséggel sújtja a munkásokat. Ez az üzemi fennakadás pedig mostanában mindinkább előfordul... Az akkord keresetek mennyisége általában csökken, és így bár drágasági pótlékot kapnak a munkások, heti keresetük nem nőtt." A Wolfner gyárban a szabászok akkordbérét duplájára emelte a gyár, viszont a teljesítményt nem tudták elérni,

85 így a heti keresetük ennek ellenére sem nőtt. A kormány így kénytelen a kényszerű üzemállások miatti bérproblémákkal foglalkozni, és határozatot hozni a bérfizetésekre. „Az olasz offenzíva következtében beállott szállítási eszköz és szénhiány miatt álló üzemek munkásainak a zavargások megelőzése céljából 70% bért kell fizetni a mozgósítási alap terhére. Az eddigi kényszerű üzemállásokat a gyárak 75%-kal fizették, azonban a hadügy egy bizalmas rendeletben hatályon kívül helyezte és nem térítette meg a gyáraknak, a ráeső % részt. így nagy tömegű munkás lett munkanélküli, akiknek a bevonultatása is élelmiszer és szállítási nehézségekbe ütközött."

88 A kormány átmenetileg így oldotta meg a kérdést, amellyel egyáltalán nem ért el célt, mert ezek a félmegoldások senkit sem elégítettek ki és 1917 végén a magyar munkásság erőteljesen hallatta hangját. A munkásmozgalom fellendülése a háború alatt I. A háború kezdetén a szervezett munkásság jelentős tömegeit hívták be katonai szolgálatra és így a felére esett vissza a szakszervezeti tagok létszáma. A gyülekezési tilalom, a sajtócenzúra, a szakszervezeti és SZDP vezetőség megalkuvó és részben tanácstalan magatartása következtében a szervezeti élet az első háborús évben stagnált. Az SZDP vezetőséget az uralkodó osztállyal szembeni loyalitás jellemezte, ugyanakkor attól való félelem is, hogy vezető pozíciójukat nem tudják fenntartani. Ebből a sajátosságból eredt sokszor januszarcú magatartásuk. Egyrészt türelemre intették a munkásságot, másrészt a munkásság gazdasági követeléseit támogatták. A háború első felében a megalkuvás a jellemző elsősorban tevékenységükre. Ráadásul a keleti hadszíntér hadieseményeit igazságos harcnak, a cári önkényuralom elleni küzdelemnek tekintették és így a munkásság tömegei előtt leplezték a háború rabló, imperialista jellegét, akikre hatást gyakorolt az uralkodó osztály soviniszta, a háborút éltető hangulata is a háború kezdetén. A nacionalista mámor azonban a súlyos vérveszteségek, a sebesült és rokkant katonák tömeges megjelenése, az újabb és egyre növekvő számú katonai 83 OL. ME. Mtj. 1917. aug. 24. Iványi E. : i. m. 280. o. 84 Szakszervezeti Értesítő. 1918. jan.-febr. ua. 85 A Cipész. 1917. febr. 18. 1. o. 86 OL. ME. Mtj. 1917. dec. 8. Iványi E.: i. m. 359. o. 220