Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

Az egyes iparágak között is a vas-, fém- és gépipar a legkoncentráltabb, ahol a munkásság zöme 500-on felüli munkást foglalkoztató gyárakban dolgozik, 44 231 munkásból 24 863.

n A fővárosi gyáripari munkásság a pestkörnyéki munkásokkal együtt az ország gyáripari munkásságának kb. 30%-át tette ki. Ez a tendencia még fokozódott az 1910-es évek első felében, amidőn a magyarországi uralkodó osztály a Monarchia vezető köreivel együtt a háborúra készülődött. Főleg a hadi jellegű iparágak fejlődtek rohamosan, melyet a kormány is támogatott, és a bécsi hadügyi vezető réteg is bátorított. A monopolista tendenciák megerősödésével együtt a magyar munkásság osztállyá szerveződésének folyamata is ez az időszak. Már a múlt század 80-as éveinek végén és a90-es évek elején befejeződött ez a folyamat. A szociáldemokrata párt tömegpárt lett, kialakultak a szakmai szervezkedés központjai, a tudományos szocializmus a magyar munkásság gyakorlatát mind jobban áthatotta. Ez a fejlődés elsősorban a fővárosban érzékelhető legjobban. A századforduló után a fővárosi munkásság gazdasági harcai, politikai akciói bizonyították, hogy a szocializmus eszméje Budapest munkásságánál megfelelő talajra talált. Olyan események igazolták ezt, mint az 1905—7-es évek kormányzati válsága idején a választójogért folytatott hatalmas tömegakciók és az első világháború előtti fővárosi munkásmozgalom legnagyobb jelentőségű eseménye, az 1912. május 23-i tömegdemonstráció. A századforduló idejére kialakultak a munkásság szervezeti keretei is. Az SZDP központja és az 1899-ben létrejött Szaktanács is a fővárosban székelt. Itt alakultak ki a szakmák központjai, a jelentősebbeknek pl. a vasasoknak, építőknek, nyomdászoknak már székházuk is van. A mozgalom központja is a főváros lett és ez is hatást gyakorolt a szervezkedés szélesedésére, a pártmozgalom, a szakmai mozgalom erősödésére. A bérharcok irányításában és eredményeiben jelentős szerepet játszott az a tény, hogy a mozgalom fő erői a fővárosi munkásság soraiból kerültek ki. Közben az uralkodó osztály a háborúra készült. Olyan intézkedéseket hoztak, melyek lehetővé tették a gazdasági élet teljes militarizálását. Kivételes intézkedések megtételére hatalmazták fel a kormányt, mely a belső terror fokozásának a lehetőségét teremtette meg. Az 1912. évi LXIII. te, a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről szóló törvény feljogosította a kormányt, hogy „nemcsak háború, hanem háború fenyegető veszélye esetében is elrendelheti a kivételes hatalmat." A törvény teljhatalmat adott a kormánynak a csendőrség igénybevételére, az önkormányzatok felfüggesztésére, gyülekezési és sajtószabadság korlátozására, a katonai bíráskodás kiterjesztésére. A hadiszolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVIII. te. a háborús gazdálkodást szabályozta. E törvény alapján az ország férfi lakosságát katonai ellenőrzés alá lehetett vonni, a katonailag fontos üzemekbe katonai parancsnokot lehetett helyezni. A munkásra katonai fegyelmet erőszakolhattak, az üzemek tulajdonosát arra kötelezhették, hogy az üzemet a személyzettel együtt a katonaságnak adja át.

12 Ilyen előkészületek után következett be a trónörökös meggyilkolása Szarajevóban, 1914. június 28-án, mely jogcím volt a háború kirobbantására. A világ újrafelosztásáért folytatott első imperialista világháború valamennyi imperialista ország érdekeit érintette. A Monarchia, benne a magyar uralkodó osztály is, a háború útjára lépett. Kezdetét vette a 4 évig tartó háború, mely a benne részt vett országok népei, benne a magyar nép számára is, mérhetetlen nyomorúságot hozott és óriási áldozatot követelt. Az SZDP 1914. július 25-én nyilvánosan állást foglalt a háború ellen. „Nem akarunk háborút !" című vezércikkben helyesen az osztrák-magyar imperializmus háborújának nevezte a Szerbia elleni ultimátumot. A hadüzenet után azonban arra szólította fel a munkásokat, hogy a megpróbáltatásokat viseljék el és a válságos helyzetben ne akarják kritikával megnehezíteni az intézők dolgát. Néhány nap múlva már az imperialista háború aktív támogatásáig jutott el és „civilizációt 11 Fővárosi statisztikai évkönyv i. m. 176. o. 12 Magyar Törvénytár. 1912. LXIII és LXVIII. te. 199 •