Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

Az összehasonlított két stabilitási csoport közül az elsőben, jelentős mértékben már 1903 óta előfordulóan, s ugyancsak jelentős részben 1917-ig az élcsoport tagjaként, 1910—12 körül bekövetkezett esetleges kiesése után is legalább a virilisták jegyzékén kitartani képesen, Budapest nagy burzsoáziájának magvát: a legnagyobb finánctőkéseket és a hozzájuk kapcsolódott rétegeket találjuk. Bankárai között sok már az előzőkben részletesebben ismertetett személy, Lánczy Leó, Szitányi Ödön, Földiák Gyula (a többszörös igazgatósági tag, bankbizományos Földiák Vilmos rokona, a Szondy u. 62., 70., Munkácsy Mihály u. 31., Erzsébet királyné út 10., 12., Jósika u. 5. sz. házak tulajdonosa), Wälder Gyula, Tolnay Lajos (vasúti mérnök, majd a MÁV vezérigazgatója — nyugalomba vonulása után a Budapesti Takarékpénztár és Zálogkölcsönző Intézet elnöke). Egyesek közülük ha 1903—1917 között esetleg hosszú évekig hiányzanak is az élcsoportból, de 1917-re újból megjelennek, mint Schlesinger Berthold Mór, 3 ház tulajdonosa, a nevét viselő betéti társaság és váltóleszámítoló üzlet cégbirtokosa, vagy Lukács József, az Angol—Osztrák Bank vezérigazgatója: valamennyien jelentős képviselői a szervezetileg a fővárosban összpontosuló hazai finánctőkének. Az első csoport kereskedői között a főváros leghagyományosabb kereskedelmi ágainak, s az ezeket bonyolító legrégibb, legkiterjedtebb, legvagyonosabb, eddig is egyéni vagy családi cégként megmaradt cégeknek képviselőit találjuk. A terménykereskedők közül e csoportban foglal helyet a Somogy megyei születésű, boglári előnevel megnemesített Simon Jakab udvari tanácsos, a budapesti Tőzsde alelnöke, a KSH értékmegállapító bizottságának tagja, a III. o. Vaskorona Rend, a koronás arany Érdemkereszt, a kétszeres Signum Laudis tulajdonosa, az Adria Tengerhajózási rt., az Erzsébet gőzmalom, a Magyar Keleti Tengerhajózási rt., a Teudloífés Dittrich gépgyár és a Gresham biztosító igazgatósági tagja, a Kereskedelmi Bank felügyelő bizottsági tagja és last but not least a boglári takarék elnöke — a főváros törvényhatósági bizottságában (stílszerűen párosítva) a közraktári és szépművészeti bizottságok tagja. De mellette ott találjuk a főváros terménykereskedelmének többi nagy alakját is : dr. Strasser Imrét, tőzsdetanácsost (az ő Strasser I. Henrikkel, Alfréddel és Rudolffal közösen bírt gabonakereskedésén túl e szakmában még Strasser Izidor, Dávid, Ede, Ottó, Sámuel s Gyula nevével is találkozunk: egyesek közülük teljesen önállóak, mások összefogva egymással hoznak létre cégeket; rajtuk kívül Strasser Sándor és Alfréd zsákokat is kölcsönöznek, Izidornak földbirtoka is van) ; a számunkra már nagy ingatlanairól is ismert Fleischl Sándort, továbtá Keller Antalt (ki nyilván rokonságban van az élcsoporton kívül álló lókereskedő Keller Bélával, a borjúbizományos K. Miksával, s az ugyancsak terményekkel kereskedő K. Zsigmonddal), valamint Hirsch Jakabot (a név elég sűrű előfordulása ellenére is feltehetően azonos a Hirsch Jakab és fia terménykereskedő cégnek a Budapesten lakó Lajos Emil, Náthán és Albert, valamint a mannheimi H. Oszkár és a müncheni H. Miksa mellett egyik tulajdonosával), Bien Sámuel gabonabizományost, Sándor Pál tőzsdetanácsost, a Schlesinger és Pollakovits terménybizományos cég beltagját, a század elején a Lipótváros országgyűlési képviselőjét. A nagy kereskedőházak e képviselői között a borkereskedelmet Abelesz Zsigmond, Altstock Gyula és (az egy Zwack-kal közösen cégbirtokos) Gruber Ármin, a bőrkereskedelmet a két Riesz testvér, az élőállat-kereskedelmet a marhával és borjúval kereskedő Politzer Gusztáv és Leblang József képviseli (utóbbi mellé 1917-ben még két fia — vagy testvére? — is felzárkózik: a 3 ember egyenként azonos összegű adója ekkor összesítve 90000 К : nagyobb még a jegyzék élén álló Tarier adójánál is). S ebben a legnagyobb stabilitású csoportban találkozunk esetei Herzog Péter báróval, az 1886-ban nemesi, 1904-ben bárói rangra emelt dúsgazdag termény- és gyapjúkereskedővel, aki — a kereskedelmi tőke bankalapító tevékenységének klasszikus példájaként — fia, Mór Lipót báró (a későbbi híres műgyűjtő) neve alatt a Herzog M.L. és Társa banküzletet is alapította —, ám ugyanakkor láthatólag ingatlanokba is invesztált, birtokában lévén az V. kerületben a Balaton utca 18., Báthory u. 12., Kálmán u. 9., Lipót krt. 19—21., Kádár u. 64—66., fiával együtt pedig az Andrássy út 93., a Damjanich u. 32. és a Baross u. 78. sz. alatti ingatlanok. Herzog Péter felesége Schweiger lány volt, feltehetően Schweiger Mártonnak, a hazai zsidóság egyik századvégi jeles vezetőjének — sokáig az Országos Iroda elnökének — leánya ; felesége többi leánytestvérei (vagy unokahúgai ?) révén így a báró részint az újpesti Arányiakkal, részint a híres majolikagyáros fővárosi 180