Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

6. tábla AZ 1903 | 1910 | 1911 [ 1912 | 1913 | 1914 | 1915 j 1916 \ 1917 ÉVBEN ŰJONNAN BELÉPETTEK KÖZÜL AZ ÉLCSOPORT TAGJAI KÖZT MÉG ELŐFORDULÓ (A), ILL. KÖZÜLÜK ITT UTOLJÁRA SZEREPLŐ (B) SZEMÉLYEK SZAMA А В А В А В А В А В А В А В А В А В 1910. évben 105 8 169 21 1911. évben 97 19 148 56 25 5 1912. évben 78 4 74 8 92 10 20 2 72 8 1913. évben 78 4 74 8 82 11 18 2 64 15 33 8 1914. évben 66 11 55 1 71 18 16 5 49 14 25 7 31 7 1915. évben 66 11 55 1 53 6 11 1 35 6 18 5 24 6 18 4 66 14 1916. évben 54 5 47 9 10 2 29 2 13 4 24 6 18 4 52 15 34 21 1917. évben 49 38 8 27 9 14 37 13 36 Táblázatunk elemzése elsősorban világosan elkülöníthetővé teszi a vizsgálati időszak stabilitásuk tartama szerinti egyes csoportjait. Az 571 személyből 84-}-(a vizsgálódásunkat záró 1917. év adatait — melyeknek további alakulását nem ismerjük és így mérvadónak még annyira sem fogadhatjuk el, mint a szintén csak két-három évig vizsgálható megelőző évjáratokéit — a többiekétől -j- jellel választva el) 36 csupán egy évig szerepelt az élcsoportban, 101 -f-13 kettő, 354-37 három, 26+14 négy, 21+9 öt, 8+27 hat, 9+8 hét, 8+38 nyolc évig tudott megkapaszkodni; a többi 105 már mind 1903 óta kitartva, 1910 utáni fokozatos kiesésük éve szerint 9—15 évet töltött az élcsoport tagjai között. (Megjegyzendő ui., hogy az élcsoport tagságába beszámítottuk azokat az éveket is, melyek a két legtávolabbi élcsoportbeli tagságot jelző év között esetleg az élcsoporton kívül teltek el: ilyen megszakítás azonban a vizsgált személyek között csak kevésnél volt megfigyelhető. Ennek következménye viszont az, hogy táblánk az 1910—17 közötti egyes évek élcsoportjának taglétszámát az azévi tényleges létszámnál magasabbnak mutatja: ezt az évenként nem túl jelentős többletet az élcsoportnak az illető években ténylegesen éppen nem szereplő, csupán számítási módszerünk folytán ekkor is kimutatott tagjai okozzák.) b) Az élcsoport 571 tagját ennek alapján, a vizsgálati időszak alatti stabilitásuk szerint, az alábbi három nagy csoportba oszthatjuk (számukat most már összevonva 1917 adataival is): 6 évig, vagy annál hosszabb ideig volt élcsoport tag 195 (közülük 87-nak útja az egész 1910—1917 közötti vizsgálati periódust átfogja és 1917-ben még nem zárult le — a többinél az időtartam alapja az 1903—1910 között az élcsoportban, ha megszakítással is, de eltöltött 7 év, valamint 1910 után, kiesésükig eltöltött esztendők), 3—5 évig 142, 1—2 évig pedig 234 fő volt tagja az élcsoportnak. (Ehhez a 195 taghoz — gyakorlati megfontolásokból — beosztottunk még további 11, gyakorlatilag nem kevésbé, bár mind a 6 évre nem kimutathatóan stabil virilistát, kiknek részben személyi, részben funkcióját illető kétségtelen stabilitása ezt a beosztást indokolttá tette, s ezzel az élcsoport e legstabilabb magvának reális képét is jelentősen segített kialakítani.) Ezek szerint az élcsoport legstabilabb magvának tekinthető, ott legalább 6 évet eltöltött tagok számaránya az egész csoporthoz mindössze mintegy 34%. A maradék 66% már csak hosszabb-rövidebb ideig, de a vizsgálati periódusban mindenesetre átmenetileg játszik szerepet az élcsoport soraiban, ám úgy tűnik anélkül, hogy annak arculatára — egyes különleges kivételektől eltekintve — tartós hatást tudott volna gyakorolni. c) Hivatkozott, de nem közölt táblázatunk elemzésének második eredményét abban látjuk, hogy felhívja a figyelmet a kétszeresen számított adóalappal rendelkezők kétféle rétegének stabilitása közötti jelentős és jellemző eltérésekre. Míg ugyanis a kettős beszámítással csupán 174