Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

Kristóftér 8., Szervita tér 8., V. Géza u. 5., VI. Teréz krt. 29., VII. Damjanich u. 16.,29., 31., VIII. Népszínház u. 11. — mellett Borsod és Szabolcs megyei, saját kezelésben tartott földbirtok is tartozik) a IV. Királyi Pál utca 13. alatti Ezüstárugyár az alapja, melynek kezdeteit azonban még apja, a morvaországi Raudnitzból előbb Selmecbányára (hol pipagyárat tartott fenn), majd onnan 1826-ban Pestre költözött Bachruch Albert ötvös vetette meg. Az ő Miatyánk utcai kis ötvösműhelyében már nemcsak — mint Selmecbányán a pipakupakokat — ezüstműves munkákat, hanem ékszereket is gyártottak. Károly 1869 óta vezeti az üzletet, maga is Nyugaton tanult ötvös (többi, ugyancsak az ötvös szakmát kitanult testvére Párizsban is telepedett le), a 80-as években már gyári jellegűvé fejlesztette az üzemet, melyet később rt.-vé szervezett át. 1903-ban már 120 munkással dolgozik: első munkásait a bécsi ezüstárugyárak kartellja ellenére, kétszeres munkabért ígérve csalta Bécsből Budapestre. A gyár készítette többek között a budai királyi palota ezüstjeit és a kalocsai székesegyház ezüst Szent István szobrát. Két lánya közül az egyiket gróf Széchenyi Bálint vette feleségül. Bachruch tevékeny részt vett a századelő fővárosi kölcsönkibocsátásában és a korábbi kölcsönök konvertálásában, ezzel jelentős segítséget adva a fővárosnak. — Glück Frigyes a fővárosban ránduló gentryk kedvelt szállodájának, a Rákóczi úti előkelő Pannoniának tulajdonosa, a Ferenc József Rend lovagja, a Porosz Koronarend birtokosa, és a Vendéglős és Szállodás Ipartestület elnöke — Fürst Bertalan udvari tanácsos pedig textil-nagykereskedő és textiliparos. (Családjából különösen érdekes az 1898-ban megnemesített apa, Fürst Jakab alakja, aki a 70-es évektől kezdve jelentős szerepet játszott a hazai ipar fejlesztésében. Később a Hitelezői Védegyletet alapította, bojkottot kezdeményezett a magyar liszt ellen agitáló cseh kereskedelemmel szemben, ő a kezdeményezője a Magyar Tudakozó és Inkasszó Egyletnek, jelentős része van a hazai kereskedelem balkáni piacainak megszervezésében. Élete végén a Kereskedelmi Múzeum igazgatója.) Hasonló kép fogad bennünket a következő nagyobb bank, az 1846-ban alapított Budai Takarékpénztárból 15 millió korona alaptőkével kialakult Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár vezetőségének vizsgálatánál is. A 16 tagú vezetőség fele tagja az élcsoportnak, így mindenekelőtt az elnök, az akkor már 85 éves taktaharkányi Harkányi Frigyes báró. ő a reformkori Szeged a 40-es évek elején Budapestre áttelepült nagy terménykereskedő családjából, a Koppély családból származik. Apja a Wodianer családból házasodott Koppel Lipót terménybizományos, és szállítmányozási irodája van. Már 1867-ben magyar nemességet kap. A bárói rangot 1895-ben Frigyes fia nyeri el, aki pályáját 1867-ben a Kereskedelmi Minisztériumban miniszteri tanácsosként kezdi meg. A családnak jelentős földbirtokai is vannak, ám a vagyon alapja végig a hatalmas terménynagykereskedés, amely az 1870-es években egy darabig képviselőséget is megpróbált Frigyes bárót később a főrendiházba juttatja (János fia pedig a miniszteri székbe fog kerülni). Mellette a bank igazgatóságában Goldberger Berthold, Jálics Géza, Kollár Lajos, a már ismert nagy telektulajdonos, fakereskedő : szobi Luczenbacher Pál, Rupp Zsigmond és Tömöry Károly tagjai az élcsoportnak. Közülük az ekkor már 66 éves Jálics Budapest egyik legnagyobb borkereskedő cégében (Jálics A. F. és Tsai) főnöktárs, földbirtokos, az Osztrák Magyar Bank Váltóbírálóbizottságának tagja. — Kollár Lajos előkelő ügyvéd, udvari tanácsos: 1910 elején egy időre visszavonul a közélettől, mint a Budapesti Gázgyár igazgatója; — a kortársak különben őt tartják (törvényhatósági bizottsági tagként) a budapesti villamos átszállójegy atyjának. — Rupp Zsigmond udvari tanácsos és a III. osztályú Vaskorona Rend lovagja ekkor 82 éves, az elsőknek kinevezett királyi közjegyzők egyike, a közjegyzői törvény egyik alkotója. Kollárral együtt mindketten a II. kerületben rendelkeznek vagyonalappal, bár a végig az élcsoportba tartozó Kollárral szemben Rupp e csoportba csak egy esztendőre jut fel. — Tömöry Károly belvárosi vaskereskedő, a reformkor, majd a városegyesítés korának egyik legjelentősebb, leggazdagabb, bankalapításokban is tevékeny kereskedő családjából; apja Schopper Jenő Ágost 1872-ben kap nemességet: ekkor változtatja meg német nevét is. Az élcsoport legerősebben talán az 1894-ben a Pesti Hazai és a Niederösterreichische Escompt Gesellschaft által alapított, ekkor 32 milliós alaptőkéjű Hazai Bank vezetőségében van képviselve, ahol 21 tagból 13-an tartoznak az élcsoportba. így mindenekelőtt a Bank 168