Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

Tápiószelén 1808, Újhartyánban 2739, önállóan pedig Nagykátán 2032 katasztrális hold birtokáról tudósít. E mintegy 6600 k. holdnyi birtokból mintegy 4100 hold a szántó. A birtokok bérbe vannak adva, rajtuk ekkor többek között négy lokomobilt, 85 ekét, 69 igásszekeret, 422 marhát, 57 lovat, 456 sertést, 1335 juhot tart a bérlő. S ha tudjuk, hogy a Táfler család több tagja, így Táfler Adolf, Antal és Kálmán, valamint gyermekeik 1881-ben nevüket Györgyeire változtatták (amivel nyilván összefüggésben áll az is, hogy egyes ingatlanai esetén Táflert az ingatlanjegyzék még 1910-ben is Györgyei Táfler Kálmánnak említi), akkor ezt a Táfler házak mögötti földbirtok komplexust csak még jelentősebbnek láthatjuk. 1897-ben ui. Györgyei Illés (Táfler Adolf fia) Tápió-Györgyén 5672, anyja pedig Tápiószelén 2306, Farmoson további 1080 holdat, e két személy összesen tehát 9000 holdat birtokol. Táfler Kálmán házai mögött így végül is egy 15 000 holdas családi földbirtok komplexusnak, ill. az abból őreá eső résznek fővárosi házakba egészen egyedülálló mértékben befektetett jövedelmei állanak. Tovább nyomozva visszafelé, kiderül azonban, hogy a budapesti virilisták jegyzékén már 1873-ban is szerepel három Táfler: Izsák és Kálmán, két ház (Akácfa utca 49. és Király utca 19.) után 1987 Ft házbéradót és 143 Ft jövedelmi adót fizető háztulajdonosok és terménykereskedők (Kálmán emellett még igazgatósági tag a Pest-Budai Kézműves Bankban is), valamint Táfler E. Kálmán ugyancsak házbér (Váci út 50.) után 2020 Ft adót fizető háztulajdonos és pénzüzér. A lakjegyzék azonban ezeken kívül ismeri a virilistaként nyilván nem tartott Táfler Adolf magánzót is, a Lipótvárosi Takarék és az Első Magyar Kamgarnfonó igazgatósági tagját. Mivel ő a lakjegyzék szerint a Fő utca — ma Arany János utca — 16. sz. alatt egy házban lakik Ehrenfeld Antal háztulajdonossal, személyében a Táfler— Ehrenfeld kapcsolatok egyik kiindulópontját láthatjuk. De mivel nyilván ő az a Táfler Adolf, ki 1881-ben nevét (Kálmánnal és egyébként, a lakjegyzéken bérlőként szereplő Antallal együtt) Györgyeire változtatja, ő a család a földbirtok felé forduló ágának megalapítója is. Utóbbit az a körülmény is igazolja, hogy 1872-ben éppen Tápiógyörgyén, tehát a Táfler birtokok központjában tudomásunk van már Táfler Adolf gőzmalmáról. Ha a család pesti kezdeteinek még tovább visszanyúló kutatása sem lenne tanulság nélküli, egészében azonban már e két, itt bemutatott generáció útja is rendkívül jellemzően (Budapesten talán a legtisztábban) mutatja be a terménykereskedelemből felhalmozódott tőke részint a malomiparon át (egy további Táfler: József ui. 1873-ban a Victoria gőzmalom igazgatóságának volt a tagja) a földbirtok, részint (a budapesti helyi bankokon át is) a pesti házingatlan felé vezető útját. Mindezt azután nem kevésbé jellemzően egészíti ki az a körülmény, hogy az a T. A. kezdőbetűkkel jelzett, fővárosi többszörös háztulajdonos virilista, kit a század elején uzsoráskodásért kitiltanak a fővárosból, legnagyobb valószínűséggel szintén Taflerrel azonosítható, mint ahogy ő lesz az, aki — nyilván sikertelen tőzsdespekulációk után — a 20-as évek végén végül is szegényházban fogja befejezni életét. Olyan körképet szolgáltatva ezzel, mely az egyedi burzsoá vagyonosodás útja kutatásának során várható komoly tanulságokra, s így e kutatások nagy jelentőségére talán itt is felhívja a figyelmet. Táfler mellett a 20-nál több belterületi ingatlannal bírók csoportjában második legnagyobb birtokosként a két Weisz testvér: Weisz Manfréd és Weisz Berthold, egy összesen 24 ingatlanból álló (19 esetén közösen birtokolt) komplexus tulajdonosai következnek, az ingatlantulajdonnak Táflerétől teljesen eltérő, a kereskedelmi és a belőle kialakult nagyipari tőkére egyaránt támaszkodó, azokkal összefüggésben kibontakozó genezisével. Ez is igen jelentős vagyon. Az V. kerületben a Hollán u. 3., Lipót krt. 4., 10., 12., a Nádor u. 58—60., a Pannónia u. 2/b, és 5., a Pozsonyi út 3. és a Tátra u. 3., 5. szám, a VI. kerületben a Podmaniczky u. 2—4., a Dessewffy u. 3. és a hozzácsatlakozó Váci krt. 27—29., valamint a Váci út 181., 185., 187. volt közös birtokuk. A VI. kerületben emellett Manfréd az Andrássy út 116. és a Lendvay u. 13., Berthold pedig a Király u. 98/a és 100. számú ingatlanokat önállóan birtokolta. Ezenkívül még egy közös házuk volt a Lónyay u. 41-ben. Berthold 1910. évi 24 438 korona adója, mely a 4. legnagyobb egyszeresen számított adóösszeg volt és Manfréd 15 990 koronás adója (a 14. egyszeresen számított adóösszeg) jellegzetesen mutatja, hogy az ingatlanvagyon még a már hatalmasra nőtt ipartelepek mellett is mekkora jövedelmet képes biztosítani egy olyan, hirtelen felnőtt városban, ahol a lakosság nagy része még mindig 11 Tanulmányok Budapest múltjából 161