Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KUMOROVITZ L. BERNÁT: Idősb Erzsébet királyné építkezéseinek történetéhez

ressük. S ötletünk hasznosnak bizonyult, mert úgy érezzük, hogy legalább egyik mesterét az óbudai polgárok között meg is találtuk. Nevét a budai káptalan 1374. máj. 12-én kelt egyik privilégiálisa örökítette meg. Az oklevél kivonatát 1935-ben B. Szabó L. már kiadta, de csonkán s a mestert, tévesen, Erzsébet királyné „birtokai gondviselőjének" minősítette,

33 a Budapesti Történeti Múzeum regesztagyűjteményében pedig „sáfár"-ként szerepel,

34 azért fontossága, s elemzésünk ellenőrizhetősége céljából, e helyütt, teljes szövegében adjuk. Ez pedig a következő: Capitulum Budensis ecclesie omnibus Christi fidelibus presens scriptum inspecturis salutem in domino sempiternam. Ad universorum, tarn presentium, quam futurorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod honesta domina relicta condam magistri Corrardi procuratoris operum domine nostre regine senioris, civis Veterisbudensis, cum Iohanne filio suo puero, cuius onus ad infrascripta penitus ad se assumpsit, coram nobis comparendo est confessa, quod licet inter ipsam et dictum filium suum ab una, parte vero ex altera religiosas dominas sanctimoniales claustri de Veteribuda predicta in facto cuiusdam particule terre penes fundum curie ipsius magistri Corrardi ex parte dicti claustri existentis, in facie cuius nunc stabulum et foliatum pro operariis cum sepibus haberentur, que a maiori piatea iuxta portám curie prefati Corrardi uxoris et filii eiusdem per sepes eiusdem curie usque ad minorem piateam retro tenderét, habens in latitudine vigintiquatuor, in longitudine autem trigintatres cubitorum seu ulnarum spacia, contentiose litis materia fuerit exorta; tarnen ipsa et dictus Iohannes filius suus, tum cognito iure ipsius claustri in hac parte, turn etiam per formám pacis ordinantibus et componentibus venerabili patre dominis Demetrio episcopo Transilvano, Iohanne preposito Budensi, prelato nostro, magnifias viris: Nicolao filio Nicolai iudice curie dicte domine regine, magistro Nicolao filio Ladislai castellano Veterisbude et aliis probis viris ipsam terre particulam, si etiam ius habuisset in eadem, eidem claustro et dominabus perpetuo remisisset, imo remisit et resignavit predicta domina sua et dicti filii sui in personis coram nobis, renuntians omni iuri, si quod habuissent vel haberent in futurum in terra prenotata; litteras etiam suas, si quas in facto ipsius terre haberent quoad quantitatem terre prefate, cassas reliquit et inanes domina prenotata. In cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem présentes litteras nostras privilegiales sigillique nostri munimine roboratas alphabeto intercisas ad petitionem partium duximus concedendas. Datum per manus discreti viri magistri Nicolai lectoris ecclesie nostre secundo die festi ascensionis domini, anno eiusdem millesimo CCC

m0 LXX

m0 quarto ; presentibus viris discretis magistris: Andrea cantore, Nicolao custode, Emerico, Ladislao, Michaele, Iohanne ac aliis canonicis in eadem ecclesia nostra deo devote famulantibus. Tartalmát, szigorúan a lényegre szorítkozva, a következőkben foglalhatjuk össze : Az idősb királyné-asszony épületfelügyelőjének (építésvezetőjének): Corrardus mester óbudai polgárnak az özvegye kiskorú fiával: Jánossal a budai káptalan előtt megjelenvén bevallás formájában kijelentette, hogy — bár köztük és az óbudai kolostor apácái között curiája telkének a rendház felé eső szélén (mintegy) 33 öl hosszú és 24 öl széles s a nagy(obbik) utcától curiájuk kapuja mellett a kerítés mentén hátrafelé egészen a kis(ebbik) utcáig húzódó földdarabkáért, amelyen (még) most (is) munkások részére elkerített szállás és (lomb)sátor áll — pereskedés támadt; azonban egyrészt azért, mert maguk is felismerték az apácáknak e területhez való jogát, másrészt pedig Demeter erdélyi püspöknek, János budai prépostnak, Miklós fia Miklósnak, az anyakirályné udvarbírájának, László fia Miklós mester óbudai várnagynak és más tekintélyes férfiaknak a békéltető közvetítésére — lemondván benne rejlő minden jogukról és érvénytelennek nyilvánítva reá vonatkozó minden korábbi oklevelüket — (ezt a földdarabkát) a saját és fia nevében átengedte a kolostornak és apácáinak. 33 „Az (ó)budai káptalan Konrád mesternek, Erzsébet királyné birtokai gondviselőjének özvegye és fia János azon házhelyet, amely miatt a klarisszákkal pereskedtek..., átengedi az apácáknak." B. Szabó : Óbuda 88—89. 34 BTM. Nagyméretű cs. 1244—1451. (O.L. Dl. 6213. 1374. máj. 12.) 14