Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

hogy Konrád nem mond igazat, hogy a pisztolyjelenet nem történt meg — hanem csak hallgattak az egészről, miután nem is kérdezte őket erről senki. így hát a megye azon érve, hogy e mozzanat a vizsgálat során másutt nem bukkant fel, önmagában még semmit sem bizonyít. Annyival kevésbé, mivel ez a pisztoly jelenet nem Konrád egyéni vallomásában szerepelt — ilyen, emlékszünk, nincs is a jegyzőkönyvekben —, hanem abban a közös tény vázlatban, amelyet a község vezetői, élükön a bíróval, Konrádot beleértve négyen vallottak magukénak. A másik három ezt aligha merte volna megtenni, ha nincs meggyőződve arról, hogy Konrád e ponton is őszintén beszél. Az pedig, hogy egyetlen ilyen, enyhén szólva gyengén megalapozott példából a parasztok vallomásainak általában hamis voltára próbálnak következtetni, legfeljebb a megye azon igyekezetére jellemző, hogy a földesúri önkényeskedést eltusolja, nemcsak az elfogult vizsgálati eljárás rejtettebb módszereivel, hanem végső fokon az azt bizonyító vallomások hitelének egyszerű tagadásával is. A július 16-i kisgyűlés résztvevőit azonban nem ilyen meggondolások foglalkoztatták, hanem elsősorban azok a rendszabályok, amelyekkel a másutt is, sokfelé felbukkanó parasztmozgalmakat (Tétény csak láncszem volt ezekben) el tudnák nyomni. Az alispán kifejtette, hogy „a parasztok arcátlanságai más Pest megyei helyekre is mindinkább átterjednek, és hogy mivel a közérdek halasztást nem tűrhet, ő maga tett közben intézkedéseket a kiskőrösi, solti és dunavecsei lakosok hasonló arcátlanságainak megfékezésére, és elrendelte, hogy Nagykőrös, Kecskemét és Cegléd mezővárosokból, ahol még teljes a nyugalom, mintegy 130 fegyverrel fölszerelendő embert jelöljenek ki, hogy e karhatalommal az említett helységek elfogandó lázadóit a megye börtönébe hurcolják". A gyűlés sietve és elégedetten jóváhagyta az alispán „alkalmatos intézkedését", majd a dunavecsei tumultusra vonatkozó iratok

65 meghallgatása után többen nyilatkoztak arról, hogy miképpen lehetne „az ilyen bajon segíteni, a lázongókat megfékezni, és ily módon a korábbi nyugalmat helyreállítani".

66 Addig is, amíg a következő közgyűlésen valami hathatós megoldásra kerülhet majd sor, azt határozták, hogy az alispán folytassa korábbi, minden tekintetben jóváhagyott intézkedéseit, a továbbiak során jelentkező ilyen baj minden esetére vegyen magához a nyugodt helyekről annyi embert, amennyi nézete szerint az ily erőszakos jelenség elnyomásához szükséges, szolgálata díját, fáradozásának és költségeinek megtérítését pedig meg fogja kapni a megyei házipénztárból, amelyet ezért majd a zendülők és elfogandók javaiból fognak kárpótolni.

67 Az alispánt úgy látszik nem zavarta, hogy tulajdonképpen szerencsétlen, semmivé tett parasztok nyomorult vagyonkáját vágja zsebre napidíjként, méghozzá olyanokét, akiket ő maga fogat el. Eszébe sem jutott e megoldás ellen szót emelni, hanem néhány kisebb ügy megtárgyalása után végezetül még bejelentette, hogy a császári ezred parancsnoka Pestről Pereg vidékére készül áttenni táborhelyét, ha ezt a megye is jónak tartja. A megye jónak is tartotta, ily alkalmakkor forrón átérezve az ott állomásozó, bár máskor nem különösebben szívesen látott császári regiment használhatóságát a feudális rend érdekében, „mivel a különösen a solti járásban felbukkanó népmozgalom (plebeus motus) körülményei tanácsossá teszik, hogy a népet némileg a katonaság közelsége is fékezze".

68 68 A dunavecsei tumultusról (1766. július 6.) rövid feljegyzés: Pest m. It. Miscellanea politica 1766—12. 66 A hozzászólókat nem nevezi meg a jegyzőkönyv. Azt azonban tudjuk, hogy Beniczky alispánon kívül egyebek közt az alábbiak vettek részt a kisgyülésen : Batta Pál kir. táblai ülnök, páter Vidi Ferenc pesti pálos prior, Ráday Gedeon, Tihanyi Dániel, Pintér Fülöp, Róth Tamás, Felberth János, Zlinszky József (az óbudai kamarauradalom jószágkormányzója), \Fáy András, Darvas Ferenc és Gosztonyi András (mindezek mind assessorok), továbbá Bogyai János megyei főjegyző, Gányi János jegyző, Muslay Gábor és Vida István (pilisi, ill. kecskeméti járási szolgabírák), Jeszenovszky Sámuel ügyész, Versányi Ádám főadószedő, Kovacsóczi László fő commissarius, végül Jeszenszki Péter és Friebeisz János alszolgabírák és Záborszky Gábor esküdt. Pest m. lt. Prot. cong. 1764—1768, f. 1178. 67 Uo. f. 1180. „Determinatum est, ut dominus Ordinarius vicecomes praevias suas dispositiones per omnia ratihabitas continuaturus pro omni emergentis ulterioris ejusmodi mali casu necessarios, ac numero tot, quot pro supprimenda tali vi censuerit, ex locis tranquillis assumât, stipendia sua, fatigiorumque ac sumptuum remunerationem ex cassa domestica, quae ea in parte ex tumultuantium comprehendorumque rebus et mediis reintegrabitur recepturus". 68 Uo. f. 1181. 126