Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

nem derült ki, hogy kik szabadították ki Konrádot, és pontosan mi történt a kapu betörése után odabent. Többet tudunk arról a fegyveres közelharcról, amely közben odakint, a ház előtt az utcán végbement. Mint minden ilyenféle jelenet esetében, a vallomások részletei itt is sokban eltérnek egymástól. Annyi azonban elég világosan megállapítható, hogy a sikeres roham a ház előtt, az utcán, még Knopék bántalmazása közben érte a két Rudnyánszky-fiút. Elek pisztolyt ragadott, de úgy látszik nem tudta használni. Ignác kezéből pedig kitépte a botot az ura védelmére odarohanó Knop Ádámné. Közben azonban rohanva megérkezett a kastély felől a fegyveres urasági segédcsapat: maga a földesúr, mint láttuk pisztollyal (a tiszttartó szerint: „félre fordítván a pisztolt edgyiket ki sütötte"), két másik fia: József és György, istállószolgák furkósbotokkal, „az urasságh jágerei is puskákkal gyüttenek segítségül",

54 az egyik lövöldözés közben súlyosan megsebezte egy Posz Gáspár nevű legény szemét, továbbá Nagymihály Balázs urasági inas, kivont karddal hadonászva. A parasztok közül Hornon Henrik a vállán, Tichy Márton a lábán sebesült meg. Fiala József urasági vadász szerint Mali János fia Ignácot karóval vagy vasvillával akarta átszúrni, de ő azt puskájával kiütötte a kezéből, és ugyanakkor látta, hogy br. Száraz Tamás Tédi nevű jószágigazgatója (aki úgylátszik szintén a kastélyból került elő) a fiú lábára sütötte puskáját. Schneider Katalin Fiaiára sújtott egy doronggal, erre az is elsütötte fegyverét, mások is tüzeltek. Fiala látta, amint Knop Ádámné Ignácot hajánál fogva ragadta meg, hogy megfékezze, viszont a kezén sebet kapott Nagymihály kardjától.

55 Knopné szerint (aki büszkén vallotta, hogy urának sietett védelmére) úgy, hogy Nagymihály kiejtette kezéből a kardot, ő fel akarta venni pengéjénél fogva, de az inas a markolatot visszahúzva sebet ejtett rajta.

56 Nagymihály úgy látszik nem akarta bevallani a kard elejtését, és nagyobb dicsőségnek tartotta azt a változatot, hogy Knopné ejtette el botját, miután éppen az ő karjára vágott vele hatalmasat, amire ő karddal csapott vissza a fegyvertelenül maradt, elszánt asszonyra, aki puszta kézzel elkapta a feléje sújtó, meztelen pengét, és „a férfiakra kiabált, hogy nincs bennük az ő bátorsága, és mindegyik közt az élen haladt."

57 Az összecsapás ezzel véget is ért. Az uraság fegyveresei újra birtokukba vették a házat, de a visszavonuló parasztok elérték azt, amiért rohamra indultak: Konrádot kiszabadították. Ignác kimenekült szorult, de inkább nevetséges helyzetéből, amelybe saját elkapatott pimaszsága miatt került. Arról azután már nem szól a krónika, hogy pár év múlva, amikor a nyegle himpellérré és bécsi adósságcsinálóvá cseperedett if jurák már szüleikkel szemben mutatták ki foguk fehérjét és szokott pimaszságukat, és Ignác egyebek közt 70 aranyat zsarolt ki apjától egy tőle ellopott, és valami fontos perben kompromittáló iratért, az öreg Rudnyánszkynak nem jutott-e olyasmi eszébe, hogy e kedves ifjú talán még többet is megérdemelt volna Knopné nevelési módszeréből, az egyetlenből, amelyet úgy látszik megérteni képes volt.

58 A történeteket a vallomásokból kielemezhető, apró részletekig rekonstruálva, jelenetté elevenítve : ennyi volt a tétényi „tumultus", azzal a záró aktussal, hogy amikor ezután „az eöreghje a bíróhoz, legényei pedigh a korcsmára mentenek",

59 az utóbbi helyen halálos végű összetűzés történt az urasági birkás (aki rövidesen belehalt sérüléseibe) meg Tichy György és Eisler Márton között, akik viszont nemsokára a megye börtönében ültek emberölés vádjával terhelten.

60 54 Conradi Máté vallomása, 1766. május 22. 55 Fiala József vallomása, 1766. júl. 11. 56 Knop Ádámné vallomára, 1766. júl. 11. 57 Nagymihály Balázs vallomára, 1766. júl. 11. Adami Knopi consors certum fustem in tumultu prae manibus suis habuit, et erepto per ipsam e manibus heruli Alexii (helyesebben: Ignatii) baculo hunc abjecit, fuste verő me per brachium percussit violentia tali, ut fustis e manibus ejus exciderit, quod ipsum dum vidissem, frameae latere eandem per genam repercussi, quae mulier frameam meam caepit et ita framea per me retracta manus ejus laesa extitit, viros verő increpuit, quod omnes animositatem ipsius non haberent, ipsaque omnes praeibat. 58 Fekete Nagy A.: i. m. 33. 59 Conradi Máté vallomása, 1766. május 22. 60 A községi bíró vallomása, 1766. júl. 10. 123