Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

mennyisége megszabatlan, határtalan"; (2) kaszálójuk nincs; (3) „szántóföldje a legjobb gazdának is csak 7 pozsonyi mérőnyi van, de még ha bőven lenne szántójuk, annak művelését sem győznék a végtelen sok robot miatt" ; (4) „legelőjüket a mészáros bérlők, valamint a két urasági birkás ugy megszükítették, hogy már szinte semmi nincs, vagy csak alig van belőle" ; végül (5 és 6) nyolc korábbi jobbágyházat a jobbágyok adóterhében nem osztozó zsidóknak adtak át, és a többi jobbágy viseli e nyolc telek terhét is.

20 Mindezek közül az 5—6. pont nem játszott bele a mozgalomba, a legelőelvétellel kapcsolatos 4. pont már komolyabb jelentőséggel bírt (az uraság birkása aligha halt meg kizárólag személyi okokból), a döntő kérdés azonban nyilvánvalóan a saját termelő munkát megbénító, majorsági robotkövetelés volt, amely körül, a már hosszabb idő óta éleződő helyzetben, a konfliktus tulajdonképpen kirobbant. A tétényiek panaszirata végén a bíró és az esküdtek megjegyezték, hogy az uraságtól már több ízben kértek orvoslást bajaikra, de még csak meg sem hallgatták őket. Rudnyánszky József szemmel láthatólag nem volt hajlandó jobbágyai kérelmével érdemben foglalkozni, bár ugyanakkor ő maga természet szerint nagyon is elvárta, hogy dukai, ordasi meg tétényi birtokainak bejárását, különböző határvitákat és egyéb konfliktusokat illetően beadott saját kívánságaival, instanciáival a megye készséggel és odaadóan foglalkozzék.

21 A tumultus ügyében fölvett vallomásokból az is kiderül, hogy a tétényi parasztok, miután a földesúrral nem boldogultak, végül a megyéhez nyújtottak be instanciát. Nyilatkozott erről Conradi tiszttartó, a községi bíró, sőt maga a kérelmet papírra vető Hladek János nótárius is. Utóbb pedig (július 16-án) a megye is azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy „a tétényi lakosok instancia útján már előzőleg a megyéhez folyamodtak panaszaik ügyében", és már történt is határozat arra, hogy a járási szolgabíró nézzen utána a bajok valódiságának, hanem ő egyéb bokros teendői miatt nem ért rá azonnal ebben az ügyben eljárni.

22 A szóban forgó instancia alighanem azonos azzal, amelynek aláíratlan, keltezetlen példánya éppen az 1766 nyári úrbéri vizsgálat iratainak élén található.

23 Ebben az egész község alázatosan kéri (Die gantze Gemeinde Téttény fusfallig bittend . . .), hogy a robot dolgát hozzák valahogy rendbe, mert kaszálás és aratás idején nap mint nap kell dolgozniok, az év többi részében pedig heti 1—2—3 alkalommal, vasárnap is kell fuvarozniok, „s ha valaki éjfélkor ér haza lovaival, azt másnap az urasági hajdúk arra kényszerítik, hogy kézi robotra menjen". Akinek vonómarhája nincs, azt az uraság a kastélyban, a konyhánál, a kertben, borpincében, sertésólaknál dolgoztatja. De nekik kell az urasági szőlőket is kapálniok. A bérlettel bíró parasztok, akik pedig robot fejében 12 Ft-ot fizetnek, ugyancsak kénytelenek 35 nap robotot teljesíteni, szüreti munkákban és fuvarozásban. Az instancia szövegéből egyébként az tűnik ki, hogy a porció alól a többiek rovására mentesített 8 ház közül csak négyben éltek zsidók, a többiben, a rácon kívül, uradalmi csizmadia, bognár, pincemester és kocsis lakott. A megyei feljegyzések ezek közül csak a zsidókat említették, az uradalmi alkalmazottakról hallgattak. Az 1766. május 13-i közgyűlés jegyzőkönyvének egy bejegyzése szerint a tétényiek a már ismert panaszokat azon alkalomból adták elő, hogy a jég elverte szőlőiket. Kérték a károk ily esetekben szokásos, hivatalos felbecslését s egyben adóterheik méltányos csökkentését, 20 A helyi taksafizetők jegyzéke szerint egy Mitrovszky Sándor nevű helyi görög boltoson kívül 8 zsidó taksás volt ekkor Tétényben : Klozer Márk üveges (vitrarius), Jacob Dávid kereskedő (quaestor) és 6 vásáros (circulator). A jegyzékben nem szerepelnek taksafizető iparosként azok, akik a vallomási jegyzőkönyvek (meg az 1771-es összeírás) szerint kőműves, ács, kerékgyártó stb. mesterséget folytattak, de a jobbágyok közt tartották számon őket

v Specificatio taxalistarum in processu Pilisiensi pro anno 1765—66. Pest m. lt. ö. CP. II. 267. 21. íme néhány eset a Pest megyéhez beadott instanciák időrendi lajstromának (Instantiarum elenchus chronologicus) tanúsága szerint: 1761-ben Rudnyánszky a tétényi határok bejárását kívánta, 1762-ben a kalocsai érsekkel, majd a nyitrai püspökkel volt valami összeütközése, 1763-ban a dukai birtok és Csörög puszta ügyében keresett intézkedést, 1767-ben megint a dukai határok, majd Malomér puszta bejárását sürgette. 1768-ban ismét Malomér dolgát hozta elő. 22 Pest m. lt. Protocollum rescriptorum 1758—1766, f. 734. 23 Pest m. It. Miscellanea politica 1766—33/a. 117