Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

dolgozni. Utána szétnézhetett munka után más műhelyben is. Ha munkát nem vállalt, akkor 2 héten belül el kellett mennie a városból. A céh tehát nem tűrte, hogy a legény munka nélkül legyen. A szappanfőzőknél az a mester, aki a felvett legénynek nem adott munkát, s máshová sem küldte őt, büntetést fizetett. Hasonlóképp a legényt is megbírságolták, ha 2—3 napig munka nélkül ődöngött. A huzamosan egy mesternél dolgozó legény csak felmondással távozhatott, s ha nagy munka idején (ünnepnap vagy vásár előtt) ment el, helyettesről is gondoskodnia kellett.

175 A legények és inasok több céhnél külön ún. legényládát tartottak fenn, ahová minden legény és inas (ha volt fizetése) keresete után néhány dénárt befizetett. Ebből segélyezték a beteg és megszorult legényeket, inasokat. A legényláda átvitt értelemben a céhlegények egyesületét is jelentette. A pesti céheknél a mészárosok, a vargák, a szűcsök legényládájára vannak adataink. A legényegyesületek eredeti rendeltetése vallásos és szociális volt. A mészárosok 1696. évi kiváltságlevelében a legényládára vonatkozóan külön cikkelyek vannak, ezek a cikkelyek többnyire a legények és inasok magatartását is szabályozzák (pl. hogy a legényeknek tilos a mesterekkel, az inasoknak a legényekkel tegeződni stb.). A legények és a mesterek közötti feszültség növekedésével a legényládák a legények tágabb értelemben vett érdekvédelmének, a mesterek elleni szervezkedésnek is fontos bázisai lettek. Az ilyen legény ládákat a céhek és a városi tanács nem jó szemmel nézték. A pesti magisztrátus pl. a mészárosok legényládáját 1726-ban mesterellenes összejövetelei miatt betiltotta.

176 A helytartótanács 1724-től kezdve a céhrendszer megreformálása, a céhkiváltságlevelek ellenőrzése során a legények és az inasok viszonyainak szabályozásával is foglalkozott. A helytartótanácsot céhpolitikájában — amint ezt kiemeltük — elsősorban gazdasági törekvések, mégpedig az ipar fejlesztése, a közellátás biztosítása vezették. Ez a politika részben kedvezően, részben azonban kedvezőtlenül hatott a legények és inasok helyzetére. Azok az ipar fejlesztése és a közellátás javítása érdekében hozott intézkedések, amelyek a felvételi taksák, a bírságok, a remeklés és a mesterlakoma terheinek csökkentését hozták magukkal, vagy amelyekkel a céheknek megtiltották, hogy a legények és a mesterek számát korlátozzák, a legények és inasok helyzetében valóban javulást idéztek elő. Viszont bizonyos, a közellátás javítása és a drágaság elkerülése végett hozott helytartótanácsi intézkedések a legények követelései és érdekei ellen irányultak. Ebből is láthatjuk, hogy a helytartótanács a legénykérdésnél nem szociális, hanem tisztán gazdasági szempontokat vett figyelembe, illetve a nemesség ellátását tartotta szem előtt. Ebből az álláspontból következett az, hogy a helytartótanács általában nem támogatta a legények bérküzdelmeit, sőt inkább arra törekedett, hogy a mesterlegények munkabérét lehetőleg alacsony szinten tartsa. Ilyen tekintetben sokszor még a céheken is túltett. A pesti fazekasok 1730. évi kiváltságlevél-tervezetének ellenőrzése során pl. a drágaság elkerülése végett nem hagyta jóvá a mesterek által javasolt munkabéreket.

177 A század közepe felé pl. szigorúan ügyelt arra, hogy az ács- és kőműveslegények a hatóságilag megállapított napi bérnél (nyáron 45, télen 40 dénár) többet ne kérjenek. Mivel sok ács- és kőműveslegény ennyi bérért nem volt hajlandó dolgozni, a kőművesmestereknek megtiltotta azt, hogy ilyen renitens legényeket felvegyenek vagy ilyeneknek elbocsátólevelet adjanak.

178 A helytartótanács a bérviták ügyeibe általában nem avatkozott, ezeknek elintézését — azzal a megjegyzéssel, hogy a közellátást kár ne érje — rendszerint a városi tanácsra bízta. A céhek és a városi tanács így szabad kezet kaptak a legények bérköveteléseinek elnyomására. A legények bérkövetelésének az indító oka rendszerint az volt, hogy a század közepe táján az élelmiszerárak emelkedtek, a megélhetés drágább lett. Ezért a mesterek egy része hajlandó volt a jobban dolgozó legényeknek többet is fizetni. Amikor ez lassanként a bérek emelkedését vonta maga után, a mesterek többségének nyomására a céh és a városi tanács statútummal szorította le a 175 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Szűcsök, szappanfőzők és egyéb szakmák kiváltságleveleiben. 176 Gyömért S. : i. m. I. 122. — OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. Mészárosok és vargák céhlevele. — Főv. lvt. Céhiratok. 33/3. Szűcslegények társulatának iratai. (A társulat 1732-ben alakult meg.) 102