Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

hívei amúgy is kizárólag külvárosiak voltak, lehet, hogy az oklevél szerkesztői egyszerűségből mondták csak a külvárosiakat a két templom alapítóinak. Ha azonban az oklevelet szó szerint értelmezzük, akkor a Magdolna-templom alapítói csak külvárosiak lehettek, akik legkorábban a templom építésével egy időben költöztek fel a külvárosból. Ez lenne a legkézenfekvőbb magyarázat, azonban ennek ellentmond Fügedi érvelése, aki elég meggyőzően mutat rá a szombatnapi piacok korai keletkezésére. Érvelésének többi része (piactérkérdés)

76 azonban nem egészen bizonyítható adatokon épül fel (1. alább), ezért talán feltételezhető egy közvetítő megoldás, hogy a tatárjárás előtt valahol létezett szombati hetipiacot a városalapítás után helyezték fel a Várhegyre. Jelenleg a kérdés nem dönthető el, és csak akkor tudjuk megoldani a problémát, ha a Szombathely területének felásása tisztázza a piactér kronológiáját. A Magdolna- és Péter-templom és a Mária-templom között már Benedek és Fülön esztergomi érsek idején, azaz 1254 és 1272 között joghatósági perek folytak." Ugyancsak említi a két egyházat, bár titulus nélkül egy 1269. évi oklevél, amelyben IV. Béla király a Jakab-egyházat és a Mária-egyházat kápolnáival együtt visszaadta a veszprémi püspöknek. Ez a „kápolnák" kifejezés csak a Magdolna- és Péter-templomokra vonatkozhat. Ha tehát Buda alapítása után, amikor a németek kisajátították a régi egyházat, a külvárosi magyarok lelki gondozására nyomban két új templomot kellett építeni, azt mutatja, hogy már nagyszámú lakosság élt a külvárosban (illetve a Szombathelyen). Tudjuk azonban, hogy a Várhegy területe még a XIV. században sem volt teljesen betelepítve.

78 Ha a külvárosi lakosság Buda alapítása után költözött volna a városba, akkor kézenfekvőbb lett volna, hogy a védhetőbb Várba települjenek. Nem ez történt, tehát a külvárosi lakosságnak már előbb itt kellett élnie. Ezt az is igazolja, hogy már a XIII. században előkelő polgárokat találunk a 76 Fügedi E. : Városprivilégiumok i. h. 77 1352. július 31-én pápai oklevélben olvassuk, hogy a budai Mária-egyház plébánosa hivatkozott arra a perre, amelyet néhai Benedek esztergomi érsek előtt folytattak Cristian az akkori plébános és a külvárosi hospesek a Magdolna-és Péter-kápolnák ügyében. (MonVesp. II. k. 383—4.) Ladomér érsek viszont (aki 1298-ban halt meg) egy keltezetlen oklevélben említi elődeinek Benedek és Fülöp érsekeknek a Mária- és Magdolna-templomok viszályában kiadott okleveleit. (Bp. O. I. k. 326.) E korban két Benedek érsekről tudunk. Az első 1254. február 25. és 1261. július 2. után között, a második 1274. március és 1276. december között szerepelt érsekként. Fülöp az előbbi Benedek utóda volt, 1262. január 11-től 1272. december 18-ig vannak rá okleveleink. (MonStrig. I. k. XXXVIII, XLI, II. k. II. o.) A Ladomér levelében említett Benedek csak az előbbi lehet, hiszen az őt követő Fülöp előtt nevezi meg. Fel kell tételeznünk, hogy a Ladomér által idézett Benedek érseki oklevél azonos az 1352-ben említettel, annál is inkább, mert a másodszor említett Benedek csak választott érsek volt, aki nem kapta meg a jóváhagyást, erre pedig a pápai oklevél okvetlenül utalt volna. Azért kellett ezzel ilyen részletesen foglalkoznunk, mert Gárdonyi szerint (Buda középkori helyrajza, TBM IV [1936] 69.) az 1274—76. között az érseki széken ült Benedekről van szó, ugyanis Cristian plébánost említik az 1276. évi Margit-szenttéavatási jegyzőkönyvben. Ez ugyan nem rontja le elméletünk helyességét, hiszen Cristian elődjét nem ismerjük, és így lehetett már 1261 előtt is budai plébános. Azonban az adat szerint nem is kellett feltétlenül 1276-ban életben lennie, mert egy elmúlt eseménynyel kapcsolatban hivatkoznak rá. — Gárdonyi továbbá alapos indokolás nélkül elveti az 1352-es oklevélnek a Szent Péter-templomra vonatkozó részét, szerinte ezt csak a budai plébános szúratta be az oklevélbe. Ezt azonban nem tartjuk valószínűnek. A budai plébános nem tulajdoníthatott olyan szavakat Benedek érsek oklevelének, amelyek abban nem szerepeltek, hiszen ezzel összes saját jogigényét lejárathatta volna, mert a Szentszék előtti tárgyaláson az ellenfél joggal hivatkozhatott volna arra, hogy a templom akkor még fel sem épült, tehát a felperes hamisított. A perben az eredeti oklevelet pedig be kellett mutatni. A Péter-templom és a Mária-templom közötti perre hivatkozik egyébként egy fennmaradt oklevél is: 1301: MonStrig. II. k. 501. 78 1269. október 3. : Bp. O. I. 106. — A Várhegy be nem települtségét tisztázza Lócsy E. folyamatban levő kutatása is, aki kimutatja, hogy pl. a mai Országház, és középkori Olasz utca csak a XIV. század folyamán épült be. Szíves közlését ezúttal is köszönöm. 96