Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

2. Felhévíz domborzati térképe a középkorban (Seitl Kornél rekonstrukciója). Reliefkarte von Felhévíz im Mittelalter (Rekonstruktion von Kornél Seitl) A Magdolna- és a Péter-egyház eredetileg kápolnaként létesült a nem német anyanyelvű lakosság lelki gondozására, azonban hamar önálló plébániakörzetet szerzett magának. Alapítóiknak a külvárosi hospeseket tartották.

74 Ez a megjegyzés teljes mértékben áll a Szent Péter-egyházra, azonban a Magdolna-templom a Várban volt, híveinek zöme itt élt, és területét (a várban) sohasem tartották suburbiumnak, külvárosnak. Láttuk azonban, hogy a Szombatpiac közvetlenül összefüggött Tótfaluval,

75 amely szintén plébániájához tartozott. Híveinek egy része tehát alapításától kezdve külvárosi volt, és így mivel a Péter-templom 74 1352. július 31. MonVesp. II. k. 383—4. — Fügedi E. : Városprivilégiumok i. h. nem tartja a Magdolna-templomot a Mária-egyház fíliájának. Az a tény azonban, amit Fügedi is idéz, hogy a templom papja adót fizet a Mária-egyháznak (1298. előtt, Ladomér érsek oklevele, Bp. O. I. 323. skk.) arra látszik utalni, hogy mégis megvolt ez az alávetettségi viszony eredetileg a két templom között. A kérdés csak látszólag bonyolult, a Magdolna- és Péter-templomok eredetileg a Mária-egyház alá tartoztak egyházjogilag, annak kápolnái voltak. A kegyuraságot azonban felettük az alapító külvárosi magyarok gyakorolták, szemben az anyaegyházzal, mely eredetileg királyi kápolna volt. (Innen származik exemptiója, Jankovich M. : i. m. 82—3.) Igen hamar kezdtek azonban a kápolnák papjai a magyar lakosság felett plébánia jogokat gyakorolni, úgyhogy már a XIII. század folyamán önálló plébániák, amelyek, mint egykori exempt templom kápolnái szintén elnyerték ezt az exemptiót. Régi alávetettségük jelképeként azonban bizonyos adóval tartoztak a másik templom felé (1. különben ezekre még lent). 75 Kubinyi A. : A király és a királyné i. m. 162. 95