Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

KUBINYI ANDRÁS BUDAFELHÉVÍZ TOPOGRÁFIÁJA ÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A mai Császárfürdőtől délre egészen a Bem József utcáig elterülő vidék a középkorban Felhéviz vagy Budafelhéviz néven földesúri hatalom alatt álló önálló település volt, amely a XV. század végétől mezővárosi kiváltságokkal is rendelkezett. Ugyanakkor azonban — már a XIII. századtól — Buda külvárosának is nevezik. Nemcsak ez az elnevezés utal hazánk középkori fővárosa és a vele szomszédos jobbágyközség szorosabb kapcsolatára. Területének egyes részeit Buda városhoz tartozónak mondják, itt tartják Buda legfontosabb vásárait, a budai polgárság pedig jelentős gazdasági érdekeltségekkel rendelkezik Felhévízen. Mindez igazolja, hogy a suburbium, külváros kifejezés jogosan kapcsolódik nevéhez, nemcsak a szomszédságot jelenti, hanem utal a gazdasági és társadalmi kapcsolatokra is. Talán a polgári történetírásnak a gazdasági problémák iránti viszonylagos érdektelenségével magyarázható, hogy Felhévíz történetét máig sem írta meg senki. Salamon Ferenc is csak néhány helyen emlékezik meg róla Budapest történetének nagy monográfiájában. Igaz, ez az élesszemű szerző már észrevette a gazdasági fejlődését elősegítő két legfontosabb tényezőt: a be nem fagyó melegvízforrásoknál télen is működő malmokat, és a fontos jenői révátkelőhelyet, azonban meglátásait nem dolgozta ki.

1 A meglevő hévízi irodalom elsősorban a Hévízen megtelepült Johannita-konvent, majd társaskáptalan iránti érdeklődés eredményeként jött létre, ezenkívül rövid említéseket találunk a budapesti helytörténeti irodalomban is.

2 Jelen tanulmányunkban Buda és külvárosa kapcsolataira kívánunk rámutatni, és foglalkozunk a helység fejlődésével is. Módszertanilag a vonatkozó forrásanyag hiányosságai miatt a német várostörténeti irodalomban kialakult „Verfassungstopographie" módszert igyekeztünk alkalmazni amit nálunk Fügedi Erik ismertetett

3 és óbudai tanulmányában erdményesen alkalmazott is.

4 1 Salamon F. : Budapest története. II. Budapest, 1885. 212—213. 2 A johannitákra, illetve a társaskáptalanra vonatkozó irodalomból megemlíthetjük: Némethy L. : Adatok a budai felhévizi Szent-Háromságról nevezett prépostság és káptalan történetéhez. Budapest, 1883. — Reiszig E. : A János-lovagrend Budafelhévízen. Katholikus Szemle 1903. 15—26, 116—125. — Supka G. : A budafelhévízi Szentháromság-templom. Budapest, 1907. (Művelődéstörténeti Értekezések 25. sz.) — Reiszig E. : A János-lovagok birtokviszonyai Magyarországon. Történelmi Tár (a továbbiakban TT) 1911. 379—380. — Reiszig E. : A jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyarországon. II. Budapest, 1928. 17—31. — Gárdonyi A. : Középkori prépostságok a főváros területén. Történetírás. II. 1938. 185—187. — A helytörténeti irodalomból Gárdonyi A. két tanulmányát említhetjük: A középkori Buda határai. Bud. Rég. XIV (1945) 389 skk., Óbuda és környéke a középkorban. Bud. Rég. XIV (1945) 582—583. 3 A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból. Tanulmányok Budapest Múltjából (a továbbiakban TBM) XII (1957) 543—544. 4 Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán. TBM XIII (1959) 7—56. 85