Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Seenger Ervin: III. Az Újkori Osztály – Kiscelli Múzeum – története 31-41
A városligeti múzeumépület 1917-re azonban olyan rongált állapotba került, hogy a „tavaszi hóolvadáskor a múzeum több kiállítási termébe és az irodahelyiségekbe is annyira becsurgott a mennyezeten keresztül a víz, hogy teknőbe és dézsákba kellett felfognunk. Hála a gondviselésnek, hogy ez délelőtt, a hivatalos órák alatt történt, amikor is a mentési munkálatokat rögtön megkezdhettük és így a kiállítási tárgyakban nagyobb kár nem esett" — írja Csánky Dénes h. múzeumvezető, és ezek alapján kéri a tetőzet karbantartását. Sajnos kevés eredménnyel. A múzeumot sérült állapota miatt 1917-ben meg sem nyithatták, de a kutatóknak és „magános érdeklődőknek" már 1918 végén lehetséges volt a gyűjtemények használata. 1918 tavaszán a múzeum személyzeti létszáma nagyjából azonos: egy ideiglenes hivatalnoki státusban levő helyettes múzeumvezető, egy segédhivatali igazgató, két ideiglenes hivatalnok (a h. vezetőn kívül), három altiszt. Ugyanekkor a múzeumi gyűjtés darabszáma észrevehetően visszaesett: összesen 1061 db, ebből azonban most már a többség (682) a rendes gyűjtés útján került be. Két héttel a Tanácsköztársaság kikiáltása után Budapest főváros népbiztossága 53766/1919— XIV. sz. alatt felhívja a múzeumot, hogy fokozza a szociális fejlődést feltüntető tárgyak gyűjtését, s elsőrendű fontosságúnak és sürgősnek tartja a forradalom emlékeinek összegyűjtését. Ennek eredményeként magyszámú és rendkívül értékes fényképet és plakátot gyűjtött a múzeum a forradalom és Tanácsköztársaság idejéből. A múzeum több mint három évig zárva volt, 1920. június 29-én nyílhatott meg csak újra. Látogatottsága azonban erősen csökkent, az 1920. december végi jelentés a második félév folyamán mintegy ezer látogatót említ. A pénz értékcsökkenése kedvezőtlenül befolyásolja a gyűjtést is. A képzőművészeti vásárlások megszűntek, a főváros részéről a képző34 5. A Fővárosi Múzeum egyik kiállítási terme a városligeti épületben