Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

28. A felhévízi bíró sigillüm officii-je 1509-ben. Sigillum officii des Richters von Felhévíz im Jahre 1509 cives kiadványa: szőlőügyben a bíró előtt kelt fassió, amely a provisort nem említi (27. kép). Pecsétje azonban nem a kilencvenes években kapott és liliomot ábrázoló pecsétképet viseli, hanem egy kalapácsot (?) tartó kezet (28. kép). A corroboratiós formula (sigillo officii) azt mutatja azonban, hogy ez nem magának a városnak, hanem a bírói hivatalnak a pecsétje. Az ábrázolás talán a bírói pálcát mutatja, hiszen Pest városának ugyanezekben az években készült pasztofóriumán a pesti bíró hasonló botot tart a kezében. Más városoknál szokatlan módon ez az oklevél megadja az ügylet tanúit, és ezzel mintegy illusztrálja az intitulatiónak a budai külvárosra utaló megjegyzését: iudice... et civibus nostris Johanne de Koppan, Michaele Thynyey, necnon civibus Budensibus Johanne Zabo, Valentino magistro Sarkantyvgyartho.

496 Az utolsó felhévízi oklevelet 1529-ben Bolthos Mathias provisor de superioribus Thermis Budensibus, Urbánus iudex, Petrus Mizarus, Stephanus Theglas, Leonardus Chakan, Martinus Zabo et Franciscus Mizarus iurati adták ki a pesti hajósok és az apácák jenői népei közti viszályban.

497 Ebben a tanácsban tehát négy iparos: két mészáros, és egy-egy téglás, illetve szabó van, ami a város ipari jellegére utal. Hévíz kettőssége: földesúri hatalom alatt álló település és az ország legfejlettebb városának ipari jellegű külvárosa a legélesebben a városi szervezetnél mutatkozik. A XV. század végéig állandó ellentmondás áll fenn a gazdaságilag fejlett városi suburbium és a jobbágyfalusi szervezet között. Az ellentmondások azonban tudomásunk szerint nem robbantak ki felkelés formájában. A földesúr és jobbágyai közötti osztályharc legfeljebb az elköltözésben érvényesült. Különben — szemben az apácákkal, Hévíz másik földesurával — a jelek szerint a keresztesek, illetve a prépostság és jobbágyaik viszonya valamivel kedvezőbbnek volt mondható. A keresztesek korában a földesúr és népei között személyes kapcsolatok szövődtek. A keresztesek, mint hiteleshely, iskolát tartottak fenn, amelyet úgy látszik már a XIII. században rendszeresen látogattak a hévízi gyermekek. A Margit-féle szenttéavatási jegyzőkönyvben ugyanis több ízben megemlékeznek egy nyolc-kilenc éves kisfiúról, akire rádőlt a ház, amint este hazajött az iskolából.

498 (A keresztesek iskolamestere pedig — mint láttuk — ugyanakkor tolmács szerepet vállalt.) Az itt tanuló hévízi hospes-fiúk közül nyilván többen beléptek a rendbe, hiszen a XIV. század első felében a hévízi Péter fia Jakabot választották meg a hévízi konvent anyaházának, az esztergominak magisterévé.

499 Kb. két évtizeddel később feltűnik a budai tanácsban egy Petrus fráter cruciferi nevű esküdt,

500 nyilván egy 496 Dl. 46899. 497 B. Szabó L. : Pest megye 1502. sz. 498 Bontius fia Benedek esete, MonVespr. I. k. 354, 375. 499 Reiszig : A jeruzsálemi... i. m. II. k. 20, 45. 500 1347: MonStrig. III. 619. 169