Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Szilágyi János: I. Az Ős- és Ókortörténeti Osztály története : az Aquincumi Múzeum 11-18

2. Az Aquincumi Múzeum épülete tári Bizottságot, amelybe a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját is felkérték közreműködésre. A „Székesfőváros" tehát nem valami példás lendülettel ápolta saját múzeumának ügyét, de már 1885 óta több olyan feladat felelős gazdájának érezte magát, amelyek múzeum funkciói. Kezdetben az emlékanyag gyűjtésére sokat áldozott (ásatások Óbudán !), majd a népszerűsítő bemutatás és nyomtatott kiadványok megvalósítására ajánlott fel jelentős anyagi eszközöket. Sajnálatos, hogy személyi nehézségek folytán ezek részben elmulasztott lehetőségek maradtak. A saját múzeumépület, tudományos munkahely, saját személyzet és szervezet, ezek a múzeumot alkotó tényezők, amelyeknek megteremtésére hosszabb időn át kellett várni. A történelmi emlékvédelmi rendészet is olyan terület, amelyen nem várta meg a székesfőváros az 1887. évi (jogi és formális) megalapítás eljövetelét. A Tanács már 1885. VII. 16-án elrendelte, hogy a III. kerületben kiadott építkezési engedélyeket közöljék a Fővárosi Régészeti Bizottmány elnökével (tehát már nem a Nemzeti Múzeummal). G. Havas Sándor és Zsigmondy Gusztáv az így nyert támpontok alapján kísérhették figyelemmel a Majláth utcai, illetve a Viktória téglagyári és a Raktár utcai házalapozásokat. Zsigmondy, aki lelkes mérnök és műemléki bizottsági tag volt, ismételten kutató körutakat is végez az egyesítés óta gyorsuló ütemben épülő Óbudán. Viszont a formális és jogi saját múzeumalapítás után sem terjeszthették ki ezt a rendészeti intézkedést a székesfőváros többi kerületére, így pl. 1889-ben a II. ker. kapitányság a Török utcai sírok előkerüléséről a Nemzeti Múzeumot értesítette, ahonnan Kuzsinszky Bálint szállt ki a helyszínre, a leletanyag megmentésére, s még pl. 1892-ben is a szabályoknak megfelelően szállíthatták be a Nemzeti Múzeumba a Budán talált római kori sírleleteket, és több, véletlenül előkerült kisebb régiségeket. A Budapest területén előkerült őskori és népvándorláskori szórványos leletanyag pedig még évtizedeken át a Nemzeti Múzeum raktáraiba jutott, míg a válogatott fémtárgyak pedig régebben szabályosan, majd később rejtetten a bécsi Kunsthistorisches Museumba vándoroltak. 15