Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

mégha egyesek céhszerű keretekben dolgoztak is, nem annyira a céhpolgárság képviselőinek, mint inkább a középrétegekből a patriciátusba emelkedő homo novusoknak tekinthetők. 1439 előtt és után az ismert esküdtek között nagyjában egyforma alacsony számban találunk iparos neveket. Azok az iparágak, amelyeknek képviselői kimutathatóan bejutottak a tanácsba, vagy olyan mesterségek voltak, amelyek közel állottak a kereskedelemhez, egyes tagjai tehát már csak elvétve iparűzéssel, inkább iparcikkek kereskedelmével foglalkoztak,

426 vagy pedig olyanok, amelyek ipari eredetű tőkéjükkel már más iparágakat vetettek maguk alá, mint pl. a molnárokat a pékek. A szorosan vett kereskedelmi tőke mellett lassan mód nyílott egyes mestereknek néhány különösen alkalmas adottságokkal rendelkező iparágban mesterségük gyakorlása által tőkét gyűjteni, melyet vagy szőlőbe, földbe fektettek,

427 vagy e mellett, esetleg nélkül már valóban polgári vállalkozásokba, elsősorban kereskedelemre fordítottak, vagy talán az eddiginél jelentősebb ipari célokra is megpróbáltak alkalmazni. Már több tanulmányunkban foglalkoztunk — más és más keretek között — Harber Mátyás budai ötvös személyével.

428 Mátyás király kereskedelmi ügynöke, szarvasmarhakereskedő, harmincadbérlő, bíróságot is viselő városi esküdt, fia is bíró lesz. Tipikus példa tehát a budai kereskedőszinté az egyetlen céh, ahol valóban rendszeres képviseletről beszélhetünk. Meyxner Tamás 1478/79: 1478. júl. 1.: a városi tanács oklevelet állít ki egy Olasz utcai házról Gergely szűcs és Meyxner Tamás relatiójára. Ol. Ft. Egri kpt. mag. It. Nr. 29. Fasc. 4—5. Fr. 1. — Meyxner még 1503-ban is kapcsolatban áll a mészároscéhhel, pedig mészárszékét időközben úgy látszik, már eladta : Mészároscéhkönyv 27 r. Mészáros utcai házát már bérbe adta. — Schaur Tamás esküdt 1501/2-től: 1502. márc. 22.: Dl. 46582., 1503/4.: 1504. márc. 17.: Dl. 46663. Ugyanakkor nem lép ki a céhből és rendesen fizeti mészárszéke után a járulékokat: Mészároscéhkönyv: 1500: 16. r., 1501: 19. r. stb. 426 ilyenek voltak a már említett szűcsök mellett a szabók. Péter szabó az 1377/78-as bírói évben, Dl. 74836, míg Jakab az 1409/10-es évben városi esküdt. Zsigmondkori Oklevéltár II/2. 6943. sz. — 1439 után pedig Zabó János az 1523/24-es évben Dl. 90530. — Más iparos tanácstagok 1439 előtt: Borgyas Péter aurifusor, 1409/10: Zs. O.II/2. k. 7094. sz. — Melmeister Konrád 1427/28: Dl. 11944. — 1439 után ötvösöket, (Márton ötvös esküdt az 1489—90-es évben: Ol. Ft. Esztergomi kpt. o. lt. Capsa 18. f. 7. nr. 5. — Harber Mátyás ötvös, városbíró is lesz, 1. fenn.) — Üveggyártókat (Tamás esküdt az 1456/57-es, Esztergomi kpt. magán lt. Lad. 64. f. 1. nr. 10. és az 1457/58-as bírói években, Dl. 15153. Külvárosi lakos lehetett, mert ekkor a külvárosi Hertauffal együtt jár el külvárosi ház ügyében. Már 1451-ben szerepel, ha nem is esküdtként, külvárosi ház ügyében. Dl. 14451. Üveggyártó Mátéra először az 1462/63-as évből van adatunk, amikor esküdt. Dl. 15766. 1478/79-ben magyar részről Buda bírája. Vö. pl. Dl. 18202, 88620. stb. Háza Szombathelyen állott, és a jelek szerint az üveggyártás valóban foglalkozása volt. Pataki V. : i. m. 293. o. 74. j.) — továbbá kovácsot (Kovách István 1470/71, 1472/73, 1476/77 budai bíró, azonban Kováchy néven — ha nem is budai viszonylatban — is nevezik, úgyhogy nem feltétlenül biztos, hogy foglalkozását jelölte. Vö. Kubinyi A. ; A kincstári személyzet a XV. század második felében. TBM. XII (1957) 41 o. 113. j.) ácsot (János carpentarius az 1473/74-es és 1475/76-os években tanácstag. Dl. 17500 és Ol. Ft. Zágrábi érseki lt. 40. Priv.), tegzest (1464/65-ös évben Thegzes Miklós esküdt, Dl. 16188—89, lehet, hogy azonos az 1475/76-ban említett Thegez Miklós esküdttel. Zágrábi érs. lt. 40. Priv.), végül kenyerest. (Kenyeres Demeter esküdt 1478/79 : Dl. 88620.) említenek okleveleink az esküdtek között. A szűcsök és szabók a királyi udvar és az előkelők stb. jelenléte miatt részben luxusárukat készítettek. Az is tény, hogy épp ezeknél az iparágaknál a XV. században egyre inkább előtérbe lép a piacra, nem pedig a megrendelő számára való termelés, és ezáltal szükségképpen a kereskedőhöz hasonulnak. (Vö. Bechtel, H. : Wirtschaftsstil des deutschen Spätmittelalters, München—

Leipzig, 1930. 185—6, 188.) Az ötvösök szintén a legtekintélyesebb iparágakhoz tartoztak, vö. Szűcs J. : 68. skk. Bécsben is kerülnek be gazdag iparosok, különösen szintén szűcsök, még a patríciusuralom alatt is a tanácsba. Zatschek, H. : Handwerk und Gewerbe in Wien, Wien, 1949. 127. skk. Vö. még Brunner, O. : Neue Wege der Sozialgeschichte, Göttingen, 1956. 135—136. 427 Szűcs J. : i. m. 59. o. 138. j. 428 Kubinyi A. : A kincstári személyzet... 45. o. 169. j. — Uő: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban, Bud. Rég. XIX (1959) 104. 156