Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

az apácák jenői birtokára.

421 A magyar patrícius frakció két célt tűzött ki magaelé: a város vezetésében való részvételt, és a plébániák egyenjogúsítását. Ez azonban a külvárosi vezetőréteg egyenjogúsítását jelentette a városival. Amint céljaikat elérték, szükségesnek látták, hogy a vitás kérdéseket egyszersmindenkorra lezárják. A legjobban látszik ez a plébánia-viszály terén. Az új városi tanács, amely Kopácsi elnöklete alatt ült össze, és magát „ex utraque communitate hungaricali scilicet et theuthonicali" választottnak nevezte, a hosszas pereskedést a plébániahatárok újbóli megvonásával zárta le, és ezt 1441. január 3-án I. Ulászló királlyal is megerősítette. A határozatban a Mária-templom plébánosa nem nyugodott bele, és ezért a másik két plébános még ugyanebben az évben — de már Bornemisza (Onwein) Péter bíróságában tiltakozott a városi tanács előtt, és közjegyzővel átíratta a királyi oklevelet. A jelek szerint — bár német bírája volt a városnak — a tanács nem a Mária-templom oldalán foglalt állást : az oklevél átírás alkalmával jelen volt a teljes tanács, a viszályról pedig több adatunk nincs.

422 A német és magyar, vagy helyesebben a Nagyboldogasszony-templom körzetében lakó posztónyíró és a többi templom körzetében lakó egyéb patriciusi csoportok kompromisszuma következtében már nem volt érdeke egyik csoportnak sem a lényegtelen plébánia-per kiélezése. Különben is a tanácsban a „német" communitas részéről már külvárosi mészárosmester is helyet foglalt, tehát a régi patriciátus már a paritás kedvezményében sem részesült. Az 1441—1442-es tanácsban ülő két „iparos", egy mészáros és egy szűcs,

423 jelenléte újabb problémákat vet vei. A szűcsök már a legtisztább patricius-városuralom idején is rendelkeztek tanácstagsággal,

424 míg a mészárosok a jelek szerint szarvasmarhával és állatbőrökkel kereskedelmet is folytattak.

425 Mindezek a tanácsban helyetfoglaló „iparosok", 421 1429. május 26.: Dl. 12071. — Sem ezt a Kopácsit, sem a későbbi budai bírót nem mondják nemesnek, pedig az 1436-os oklevélben a nemeseknél kiteszik a rangot. Székely felveti annak a lehetőségét, hogy Kopácsi esetleg nemes lett vona (i. m. 577. o. 165. j.) Kéziratom nyomdába adása után Mályusz professzor úr figyelmeztetett, hogy a két Kopácsi, Dénes és János 1428-ban lucrum cemerae adó ügyében jár el Vas megyében (Dl. 92740.). Nyilván így kerültek kapcsolatba Budai György deákkal és bizonyára nem jobbágyként, hanem gazdatisztként szolgálták a kereszteseket. (Mályusz prof. szíves közlését ezúton is köszönöm.) 422 Plébániahatárper: Arch. eccl. vet. 46. — L. még Mályusz i. m. 163. skk. 423 A magyarok közül Benedek szűcs és a németek közül Hertauff János mészáros. Benedek szűcs az 1446—1447-es bírói évben is esküdt, és olyan formában szerepel, ami teljesen patríciusjellegre utal. Mikolai István deák budai bíró és a tanács 1446. aug. 10-i oklevélben (Apothecarius István relatiója !) dominus Benedictus pellifex városi esküdt és Stephanus litteratus Armenus vocatus (később Buda magyar részről többszörös bírája, 1. Kubinyi A. : A városi rend . . . 224. old. 155. j.),, mint a ferencesek Szent János kolostorának rectores seu vitrici-jei tűnnek fel. (Dl. 93040.) Ha tehát a város egyik legjelentősebb kolostorának anyagi gondnokságával egy szűcsöt bíznak meg (együtt egy nagykereskedő patríciussal), az nem középpolgár, hanem maga is patrícius. — A szűcsök közül Gergely 1462/63-tól 1480/81-íg mutatható ki még állandóan a tanácsban. — Hertauff mészáros volt és háza a külvárosban állott a mészárosok utcájában. 1458. május 28. : Pannonhalmi Rendtörténet X. k. 663—4. (ekkor is városi esküdt). Igen gyakran szerepel a tanácstagok között, utolsó adat rá 1465. ápr. 13.: Dl. 16188—89. 424 Jacobus longus pellifex 1370-től mutatható ki éveken keresztül a város vezetőségében: Dl. 5865. — Egy Balázs nevű szűcs 1426/27-ben városi esküdt: 1427. márc. 23. Ol. Ft. Pannonhami kvt. orsz. lt. 56. 425 Szűcs mutatta ki, hogy a soproni Agendorfer Mihály mészáros rendszeresen űzött marhakereskedelmet (i. m. 59.). A budai német mészároscéh (a külvárosban !) úgy látszik állatbőrkereskedelemmel foglalkozott. (Fővárosi Levéltár, Mészároscéhkönyv 27. r. Az adatra Baraczka István levéltárvezető hívta fel figyelmünket.) Mészárosokat találunk marhakereskedőként Székesfehérvárott (ahol egy mészáros-marhakereskedő városbíró is lett), sőt Nyugaton is: Zürichben és Nürnbergben. Székely Gy. : Vidéki termelőágak és árukereskedelem a XV—

XVI. században. Agrártörténeti Szemle, 1961. 321—322. — A budai tanácsban Hertauff óta rendszeresen képviselve volt a mészároscéh, 155