Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

Az 1439-es mozgalom történetével és értékelésével újabban Szűcs Jenő

397 és Székely György

398 foglalkozott a legalaposabban. Szűcs a budai ellentétek gyökerét a német tőke és a legszegényebb magyar plebejusok, a széles külvárosi tömegek szembenállásában látja. A német patriciátus uralma alatt, ha nehezebben is, de erősödik a magyar középpolgárság, amely azonban bizonyos vagyont elérve, már kevéssé hangoztat forradalmi jelszavakat. Azért a középpolgári ellenzék és a külvárosi szegénység között — az egész magyar lakosságot sújtó megkülönböztetések miatt — volt még összekötő kapocs. A harcot azonban a középpolgárság helyett a nincstelenek vívták meg, de a jogokból az előbbiek részesültek. Szűcs a mozgalmat 1438-ra helyezi. Székely viszont bebizonyítja, hogy valójában 1439-ben zajlott le a mozgalom, és rámutat, hogy Szűcs túlságosan leegyszerűsíti etnikailag az ellentéteket. A felkelésbe a plebejustömeg, és a parasztságtól még teljesen el nem szakadt népelemek kapcsolódtak be (szőlőkapások), és jelentős tény, hogy a magyar származású gazdag polgárok házait is — mint pl. Érdi László esküdtét — kirabolták. A mozgalom huszitagyanús, bizonyos népi patriotizmustól is át van fűtve, eredményeit a magyar céhpolgárság élvezte. Székely több helyen javította Szűcs elképzeléseit. Értékelésével, a plebejus tömeg szerepének ismertetésével teljes mértékben egyet is értünk. Úgy látjuk azonban, hogy a mozgalomban élesen el kell választanunk egymástól a mozgalom eredményeként a hatalomban való részesedést elért „magyar középpolgárság" mozgalmát és a plebejusok felkelését. A „magyar középpolgárság" ugyanis nem más, mint az időközben kialakult „magyar patriciátus".

399 A két vonal egymástól teljesen független volt, azonban pillanatnyilag összekapcsolódott az alsóbbak küzdelme és a felsőbbek eredménymegragadása. Székely jól látta : „hogy a magyar bíró választása kezdetben nem annyira a céhpolgárság előretörését jelentette, mint inkább megtévesztő, leszerelő célzatú lehetett a feudális-patrícius erők részéről".

4 ÜU A magyar patrícius-klikk, amelyhez magyar nemesi elemek is tartoztak, frakcióharcot folytatott a hatalomért a zömében német posztónyíró-patrícius csoporttal, és amikor kirobbant — általuk sem remélt mértékben — a népmozgalom, igyekeztek minél előbb kiegyezni a másik csoporttal, hogy minél előbb helyre lehessen állítani a városi vezető réteg egységét a plebejusokkal szemben. Miben állott ez a frakció-harc a városi uralkodóosztály két csoportja között? A Jogkönyv paragrafusai alapján kétségtelennek látszik, hogy ez elsősorban nemzetiségi jellegű volt. A városban csak a gazdag, birtokos, és német anyanyelvű polgárok gyakorolhatták a hatalmat. Bíróvá csak tisztavérű németet választhattak, a tizenkét esküdt között pedig tíz németnek kellett lennie.

401 Leszámítva Farkas László bíróságát, a bírák esetében ezt a szabályt meg is tartották. De nemcsak ez az ellentét mutatható ki adatainkból. Közismert, hogy a XIII. századtól kezdve egyrészt a városi lakosság plébániája, a Nagyboldogasszonytemplom, másrészt a vári magyarok plébániája, a Magdolna-templom (melyhez tekintélyes külvárosi terület is tartozott) és a külvárosi Szent Péter-plébániatemplom között a joghatóság és az alávetés szempontjából hosszas viták voltak, és ezt közvetlenül az 1439-es mozgalom után, a magyar Kopácsi Dénes bírósága alatt zárta le a város.

402 A középkori városi plébániák397 Szűcs J. : Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon, Bp. 1955. 287—95. 398 Székely Gy. : A huszitizmus ... i. m. 574—7. Vö. még újabban Mályusz E. : i. m. 162. skk. 399 Szűcs J. : i. m. 292. o. azt írja: „. . . a céhek szerepe intézményesebbé vált a városi közigazgatásban, mindez azonban azt jelentette, hogy kialakult a magyar patriciátus (kiemelés Szűcs Jenőtől), amely paritásos alapon, most már a némileg visszaszorult német patríciátussal együtt (kiemelés Szűcs Jenőtől) tartotta kézben a hatalmat." Ezzel a megállapítással — a céhek szerepét leszámítva, mert az alig, illetve csak néhány céh esetében érvényesült, egyetértünk, csak annyiban helytelen Szűcs érvelése, hogy bizonyítékul épp a német patriciátus bizalmi férfiát, Farkas Lászlót emeli ki. 400 I. m. 577. o. 165. j. 401 Vö. Szűcs J. : i. m. 282—7. 402 Gárdonyi A. : Buda középkori helyrajza i. m. 68—71. — Némethy L. : Nagyboldogasszonyról nevezett budapestvári főtemplom történelme. Esztergom, 1876.

2 20—2. 150