Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

10. Ortolf bécsi szentlélekrendi magister pecsétje. Siegel von Ortolf, des Magisters des Wiener Heiligen-Geist-Hospitals Szentlélek-kórház mestere 1304—1331-ig Ortolf volt.

275 Ugyanabban a rendben, egy időben, ugyanolyan beosztásban kevéssé valószínű, hogy két ugyanolyan nevű rendtag legyen, és mivel tudjuk, hogy a későbbi időkben a budai rendház, és vele együtt az egész magyar rendtartomány a bécsi rendháztól függött,

276 úgy gondoljuk, hogy alapításától kezdve ez volt a helyzet. Ortolf ekkor egy személyben viselte a bécsi és budai magisterséget, és ilyenformán lehetett magyarországi generalis praeceptor. (Ez a rang soha többé nem kerül elő!) Az a tény, hogy Buda város tanácsa előtt, amely Buda külvárosában állónak mondja a hévízi ispotályt, adja el telkét, szintén elgondolkoztató. Nem volt-e az ispotály a budaiak kegyurasága alatt? Ez ellen szól, hogy az oklevél nem említi a város consensusát, amire pedig ez esetben szükség lehetett volna. A további birtokeladások sem említik a budai tanács hozzájárulását. 1346. november 24-én Chrasto fráter, aki magát magister hospitalis ordinis Sancti Spiritus ad Calidas Aquas Budensesnek nevezi (11. kép), rendtársaival egy szentendrei malmot zálogosít el Töttös mesternek.

277 Ugyancsak Chrasto magister, egész káptalanával (!) ugyancsak Töttösnek egy évvel később pazanduki földeket ad el.

278 Mindkét oklevél a szentléleki ispotály saját kiadványa. Ez, a városi beleegyezés hiánya, és a Budán kívüli birtokok cáfolják a városi kegyuraságot. Anyaháza, a bécsi Szentlélek-ispotály sem volt városi kézen. Az osztrák herceg alapította a városi falakon kívül. A belőle kisarjadt városi ispotály, a Bürgerspital felett ugyan a polgárság gyakorolta a felügyeletet, azonban az már a XIII. század folyamán más ispotályos rend kezelésébe jutott.

279 Ez tehát azt gyaníttatja velünk, hogy a budai ispotály is fejedelmi, jelen esetben királyi alapítás volt. Ezt igazolja az ispotály elhelyezése is. Eddigi vizsgálódásainknál a topográfiai elhelyezést a szöveg megértése szempontjából a fejezetek végén tárgyaltuk, itt azonban ebből kell kiindulnunk. Az ispotállyal okleveleink leggyakrabban a malomperekkel kapcsolatban emlékeznek meg. Ezek a malmok a mai (és akkori!) Malomtótól a mai Lukács és Császár fürdő irányába elfolyó meleg vizeket használták fel. Mivel a malmok helyrajzára visszatérünk, itt csak az ispotály elrendezésével kapcsolatban foglalkozunk ezekkel az oklevelekkel. Az ispotállyal kapcsolatban először 1339. december 13-án említenek egy malmot, amely a 275 Geschichte der Stadt Wien (hsgg. v. Alterthumsverein zu Wien) II/2. k. Wien, 1905. 939. o. 7. j. — Megjegyezzük, hogy Ortolf egyik késői bécsi utóda, aki alá a magyar rendtartomány is tartozik, szintén használja a praeceptor címet. Nyási-féle form.'k. 274. a. 276 Nagy I.: Római magyar regesták. MTT. IV (1957) Pest 238. — Somogyi: i. m. 46—7. 277 Dl. 3865. — Bártfai Szabó L. : Pest megye 296. sz. a szöveg világos szavai ellenére a felhévízi keresztes (johannita) konventtel azonosítja! 278 1347. április 5.: Zichy O. : XII. k. 24. 279 Gesch. d. St. Wien, I. k. Wien, 1897. 475—7. — II/2. k. 936—9. 124