Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

sarcolására csak a szokásos feudális önkényeskedés indította. Bármi volt ellenségeskedésük kiinduló pontja, a viszály Garaira nézve kellemetlenül végződött: Frigyes elfogatta, az alsó-ausztriai Kreuzenstein várba záratta, és Erzsébet királyné könyörgésére sem adta vissza szabadságát.

101 1445. márc. 25-én ideiglenesen szabadon bocsátotta ugyan a következő év Gergely-napjáig (márc. 12.), azonban különböző feltételeket szabott. Kikötötte, hogy Farkas Lászlónak Garaiért 3500 aranyforint erejéig jót kell állania. Frigyes külön megállapodást kötött Farkassal. Eszerint a pénzt Farkas letétbe helyezi a bécsi Pötel Simonnál, akinek kezében van Frigyesnek pontosan ugyanekkora összegről Farkas és Koler Péter javára szóló adóslevele. Abban az esetben, ha Garai eleget tesz kötelezettségének, vagy a halál elragadja, Pötel visszaadja Farkasnak pénzét, valamint az adóslevelet és Koler arról szóló elismervény ét, hogy sem neki, sem Farkasnak nincs Frigyessel szemben követelése, ha viszont Garai nem tér vissza Kreuzensteinbe, akkor a pénzt és az adóslevelet a király kapja meg.

102 Az egyezség szövegéből és Győr átadásának körülményeiből kétségtelennek látszik, hogy Farkas és Koler a Frigyessel szemben fennálló követelésük behajtásának szorgalmazásával Pötelt bízták meg, akinek, hogy szükség esetén minden kéznél legyen, az előre kiállított nyugtát is átadták. Frigyes azonban nem tett eleget ígéreteinek, s egyrészt hogy szabaduljon a tehertől, másrészt mert tudomása volt Farkas és Garai kapcsolatáról, a szabadon bocsátás feltételei közé bevette az előbbi kezességvállalását, egyszerűség kedvéért ugyanakkora összegben szabva meg az óvadékot, amekkora saját tartozása volt. Mivel ily módon Farkas voltaképpen 7000 aranyforint erejéig állott jót Garaiért, Frigyes elérte, hogy győri tartozásának rendezését egy teljes évre elodázhatta. A megegyezést valószínűleg nem kell oly értelemben szó szerint vennünk, mintha Farkas 3500 aranyforintot készpénzben letétbe helyezett volna Pötelnél. Ha az utóbbi felelősséget vállalt barátjáért, Frigyes beérhette az áthárított biztosítékkal. Más volna a helyzet, ha Farkas a simontornyai uradalom zálogba vétele ügyében nem már az elmúlt évben egyezett volna meg Garaival. Az utóbbi esetben a 3500 aranyforintnyi összeg a birtok zálogösszegének volna tekinthető. Ismételjük, valószínűbbnek tartjuk, hogy a kezességgel kapcsolatos 3500 aranyforint csak névleges kötelezettséget jelentett Farkas számára, s a birtokot korábban átvette, amire különben az a körülmény is utal, hogy a zálogösszeg — 4100 aranyforint — nem egyezik a letéttel. Ezek szerint 1444—45 fordulóján Farkas Iyászló 4100 aranyforintot tudott zálogbirtokra kiadni, egyidejűleg Frigyessel szemben ezer forintot meghaladó követelése volt, s oly összeköttetéssel rendelkezett, hogy érdekében Bécs egyik vezető patríciusa 3500 aranyforintig kötelezettséget vállalt. Főleg az utóbbi körülmény fontosságát kell hangsúlyoznunk. Valószínű ugyanis, hogy régi üzleti kapcsolatok következménye volt az, s a bizalom feltehetőleg — bár erre semmi konkrét adatunk nincs — közös áruügyletek lebonyolítása során erősödött meg, amire Farkasnak 172