Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Rózsa Miklós: Till, R.: Geschichte der Wiener Stadtverwaltung in den letzten zweihundert Jahren. Wien 1957. 743-744
gatás szervezetét, a hatósági és gazdálkodó tevékenységet ellátó hivatalok, szervek, majd a kerületi igazgatás szervezetének kiépítése idejétől kezdve ennek szerveit, hatáskörét és végül az érvényben volt ügyintézési előírásokat, valamint az ügykezelési szabályzatokat ismerteti a szerző, de a fejlődésre jellemző létszámadatokat is közöl. Az események adatszerű tömörséggel történő vizsgálatánál elsősorban az az elfojtott, de fel-felújuló törekvés áll előtérben, amelyet Bécs a központi államhatalommal szemben a Ferdinánd főherceg által 1526ban kibocsátott városi rendtartás folytán elvesztett önkormányzatért folytatott. Ennek 1849-ben történt elismerése utáni időszakban pedig a város képviseleti szerveinek a hatalom kézbevételéért, illetve kézbentartásáért vívott küzdelme áll a fejtegetés előterében. Figyelemre méltó a magisztrátus helyzetváltozása: miként válik a városi hatalom szervéből túlnyomórészt az önkormányzat végrehajtó szervévé. Jól érzékelhetően ismerteti a szerző, hogy a városi impérium a kiverekedett önkormányzat korszakában hogyan összpontosult előbb a liberális nagypolgárság kezében, hogyan váltja ezt fel a városvezetésben a kispolgárság (1897), melytől az 1919. május 4-i választás eredményeképpen a Szociáldemokrata Párt veszi át a hatalmat. A szervezetben bekövetkezett változások adatszerű pontossággal történő rögzítésével tárgyalja a szerző azt a korszakot, amikor Ausztriának Németországhoz csatolását (1938) követően Bécs város igazgatását a nemzetiszocialista államigazgatáshoz igazították hozzá, s a bécsi viszonyoktól idegen alapokon szervezett apparátus lett, amely nélkülözte az önálló várospolitikát és a túlszervezettség sajátosságait viselte magán. A tanulmány a fejlődést egészen 1956-ig nyomon követi, és ennek megfelelően röviden ismerteti Bécs városigazgatásának a német uralom alóli felszabadulást követő fejlődését, és a legfrissebb szervezetet is, amely az 1931 évinek felel meg. Megismerjük a tanulmányból a város területi változásait, és ennek során Nagy-Bécsnek az elővárosok bekebelezésével történt kialakítását (1890) éppúgy, mint a városnak szövetségi tartománnyá átalakulása (1922), majd ezt követő új jogállása (bundesunmittelbare Stadt) elnyerésének körülményeit és az ezekből adódó alkotmányjogi és igazgatási sajátosságokat. A már említett következtetés és az adatokat rendszerezetten feltáró tárgyalási mód ellenére is a munka áttekinthetősége — különösen a két hasábban történt apró betűs szedés miatt — nincs biztosítva. Talán célszerű lett volna, ha egy-egy kérdés tárgyalását alcím alatt találnánk, vagy a tárgyra utaló szót vastagabb betűvel szedték volna. Sajnos, nélkülöznünk kell a városi hatósági és igazgatási szervek fölé- és alárendeltségét, gyakran változó szervezeti felépítését vizuálisan érzékeltető, igazgatási szakmunkákban, és így igazgatástörténeti munkákban ma már szinte elengedhetetlen rajzos ábrázolást is. Ez azonban nem csökkenti a kérdést összefoglalóan és rendszerezetten első ízben tárgyaló és igen fáradságos levéltári kutatást igénylő mű értékét. Rózsa Miklós 744