Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Rózsa Miklós: Zakariás G. Gábor: Budapest. Bp., 1961. 723-725

527—553) találhatók tanulmányok. Jankuhn és Johansen cikke a magyar viszonyoktól túlságosan messze eső területre vezetne el, ezért ezek részletes bemutatását elhagyhatjuk, Ludat tanulmánya pedig lényegében egy már korábban ismertetett munkájának megállapításait ismétli meg (Tanulmányok Budapest múltjából. XIII. köt. 1959, 605.). * Talán nem túlzunk, ha befejezésül azt állítjuk, hogy a nyugati történetkutatásban a városok keletkezése kérdésében bizonyos fordulat szemtanúi lehetünk. Az elmúlt évtizedekben elsősorban jogtörténészek foglalkoztak ezzel a kérdéssel, s Planitz munkáinak igen nagy volt a hatása. De mivel elsősorban a jogtörténet és a topográfia oldaláról közelítette meg a városfejlődés kérdését, kihívta a gazdaságtörténészek egészségesnek mondható kritikáját. Ez a kritika nyilvánult meg a Handbuch der Staatswissenschaft új kiadásának (1956) „város" címszavában is, amelyben C. Birkmann mutatott rá arra, hogy a város elsősorban centripetális népmozgalom központja, s csak másodsorban a kulturális jelenségek vonzója. S ha ő még úgy vélte, hogy hozzá kell tennie: csak másodlagosan tekinthető a város a munkamegosztás következményének, akkor ugyanebben a kötetben Ennen a középkori városról szólva már a népszaporodás és a vele kapcsolatos áruszükséglet-emelkedésnek is kifejezést adott. Aligha lehet kétséges, hogy a városok kialakulásának kérdése a közeljövőben a gazdaságtörténeti kutatás tárgyává fog válni, s talán nagyobb súlyt fektet majd az európai város kérdésének általánosabb keretekbe való beillesztésére is. Fügedi Erik Zakariás G. Sándor: Budapest. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp. 1961 A város műemlékeinek keletkezése, léte és megszűnése, pusztulása és pusztítása velejárója a város életének. Amint a műemlékek nem vizsgálhatók a város történetéből kiszakítva, éppen úgy a várostörténész sem hagyhatja figyelmen kívül a műemlékek keletkezését, sorsát, múltját. E gondolatok jegyében forgatjuk Zakariás G. Sándornak Budapest művészeti emlékeiről készült kistopográfiáját. A mű Genthon István Magyarország műemlékei c. 1951-ben megjelent könyvének — melynek budapesti része ugyancsak Zakariás G. Sándortól származik — továbbfejlesztéseként készült Magyarország művészeti emlékei c. háromkötetes műve harmadik köteteként jelent meg, amely kizárólag a főváros emlékeit öleli fel, s mint ilyen, önálló alkotásként is figyelembe jön. A szerző a fennmaradt budapesti művészeti emlékeket, s ezek közül elsősorban az építészeti műemlékeket és közterületi szobrokat, emlék46* 723