Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

Az itt ki nem fejthető tüzetesebb vizsgálat arra utal, hogy irodalmunk eddigi ismereteinél jóval szorosabb a szál a pénzverő kamarai intézmény és a XIII—

XIV. századi budavári patriciátus között. Ekkoriban az esztergomi és a budai pénzverő kamara még közös irányítás alatt áll. De személyes szálak fűzik a budai patriciátust az 1253-ban először említett szerémi kamarához is: Perchinus comes zágrábi kapitánynak s zágrábi kamaraispánnak — aki ugyancsak IV. Béla egyik hitelezője volt — örököse és rokona, Merculinus comes 1288-ban a budai vár polgára, óbudai birtokos, 1291-ben kamaraispán.

172 A kamaraispáni tisztség a XIV. századig fennálló budai rektorátustól, helyesebben a budavári patriciátustólaXIV. században sem szakad el, s alkalmasint a budavári nagypolgárságnak a kamarával való szoros összekapcsolódásában fogunk egyszer ráakadni a Buda városi autonóm pénzverésnek oly régóta tisztázatlan magyarázatára is. Horváth Tibor Antal és Huszár I^ajos 1956-ban közzétett kitűnő összeállítása az 1250—1400 közötti időszakból huszonhat budai pénzverő kamaraispánt sorakoztat fel.

173 Közülük — futó áttekintéssel, s a kiadatlan diplomatikai anyag ismeretének hiányában is — tizenkilencről tudtam kimutatni, hogy Budavár polgára volt.

174 A pénzverő kamaraispánok közül többen (Walter, Hench a XIII. században) budavári rektorok; a XIV. századiak közül Ulwing ispán (1341 előtt) és L,orandus mester a budai tanács esküdtjei; I^orandus utóbb — a rektorátus megszűnte utáni időszakban — 1346-tól 1366-ig Budavár első, tizenkilenc alkalommal megválasztott polgári bírája.

175 (Ide számíthatjuk még a XV. századi kamaraispánok közül Héthársi (de Septem Tiliis, Siebenlinder) János budai bírót is, akiben Mollay Károly legújabb kutatásai a Budai Jogkönyv szerzőjét ismerték fel.)

176 A budai polgárság vezetőszerepe a pénzverő kamaraigazgatásban akkor is megmaradt, amikor a XIV. századdal kezdődően tizenkettőre emelkedő kamarák a budai pénzverés jelentőségét elhalványították, s amikor a pénzverés súlypontja Budáról Körmöcbányára tolódott át. Ennek vizsgálata jelen témánktól igen távol esik, ám a budai polgárságnak e vázlatos előadásban szemléltetett kapcsolatát a budai pénzveréssel a korai városfejlődés és topográfia egyik kulcskérdésének érezzük. E kérdések munkánk folyamán akkor kapnak élesebb megvilágítást, amikor majd a XIII—

XIV. századi Buda városi királyi palota, és a vele azonosnak vélt pénzverőház helyrajzáról és várostörténeti szerepéről ejtünk szót. Említettem, hogy a XIII. századi budavári királyi lakóházra, annak topográfiai helyzetére nézve egyetlen közvetlen okleveles adatunk sincs. Ez a hiány értékessé tesz minden közvetett adatot. Ismeretes, hogy ideológiai és közjogi szálakon kívül az esztergomi érsekeket más szoros kapcsolatok is a királyi udvarhoz fűzik. Nem jelentéktelen az esztergomi érsekek szerepe a pénzverés történetében sem.

177 A pénzverés ellenőrzése, a pénz tisztaságának felügyelete a hazai pénzverés kezdeteitől fogva az esztergomi érsek és a tárnokmester jogköréhez tartozik.

178 A pénzverés szerszámait az esztergomi érsek, a tárnok7

I