Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Rozsnyói Ágnes: Budapest hétköznapjai a felszabadulás után = Istoriâ goroda Budapešt posle osvoboždeniâ strany 695-713

ságnak. Március 23-án például 15 deka húst, 20 deka lisztet, 1 tojást és 15 deka cukrot kaptak a dolgozók. Pár nap múlva sajt, zsír és a gyermekeknek tej szétosztásáról adnak hírt.

20 3116 liter tej került elosztásra, melyből 1771 litert az anya- és csecsemővédő intézet juttatott el a gyermekekhez. A maradékot a gyermekkórházak, a gyermekmenhely és a Nemzeti Segély kerületi tejkonyhái között osztották fel.

21 A kiutalt mennyiség 3 napra oldotta meg a tej ellátást. Április 4-én a kormánybiztos már a gyermekek fejadagját is meghatározhatta. Ez a rendelet, mely április 8-tól lépett életbe, lényegében arra utal, hogy sikerült a Nemzeti Segélynél és a kormánybiztosságon olyan minimális készleteket felhalmozni, mely már alapját képezhette a gyermekek mindennapi rendszeres ellátásának.

22 Ugyanakkor sor kerülhetett a felnőttek egytálételes fejadagjának felemelésére is, melyben döntő szerep jutott a Szovjetunió 20 000 tonna élelmiszer-küldeményének. E készlet körülbelül két hónapra biztosította Budapest és a bányavidékek minimális élelmiszerszükségletét.

23 A közellátás elindítása, annak szervezeti kialakítása egyéb vonatkozásban is szükségessé tette a hivatali szervezet kialakítását. Újra meg kellett szervezni a szállítást, az energiaszolgáltatást, el kellett indítani a hivatali és kereskedelmi apparátust, és új feladatok ellátására kellett átszervezni. Mindezek a főváros lakosságának segítségével aránylag igen rövid idő alatt jöttek létre. A budapesti munkásság áldozatos munkájának gyümölcse a meginduló villamosjáratok, az első termelő üzemek, a postaforgalom feléledése stb. volt. Az első két hónapban bizony sok helyen napi egy tál étel volt a fizetség, mely ellenében gyakran napi 10 órai munkával igyekeztek minél előbb eredményeket elérni. A hétköznapi emberek szárnyakat kaptak, és csodával határos gyorsasággal tapasztották be fővárosunk gyógyíthatatlannak látszó sebeit. * A főváros útjainak ideiglenes helyreállítása, romtalanítása után a közlekedés megindítása képezte a legszükségesebb és legsürgősebb feladatot. Hnélkül a közellátás és az egészségügy megszervezése, a kereskedelem megindulásának lehetősége nem látszott biztosíthatónak. A vágányok és a közlekedési utak megtisztításában Budapest felnőtt lakosságának jelentékeny része segédkezett. A felső vezetékek és villamoskocsik helyreállítása azonban a BSZKRT dolgozóira hárult. A BSZKRT székháza január 18-án szabadult fel, és itt az elsők között megalakuló üzemi bizottság haladéktalanul felszólította személyzetét erre a munkára. Az üzemi bizottság felszólítására az alkalmazottak mintegy 38—40%-a azonnal jelentkezett is. A műszaki irodán kidolgozták a helyreállítási tervet, mely szerint a legfontosabb útvonalakat, például a Rókus-kórház — Rákoskeresztúri temető, Keleti pályaudvar — Közvágóhíd stb. kellett először üzemeltetni. Február 3-ig a Kispestre és Újpestre vezető útvonalakon már elindulhatott volna a közlekedés, azonban az áramszolgáltatás hiánya még nem tette ezt lehetővé.

24 701